wort înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| die Wortform [der Wortform; die Wortformen] Substantiv [ˈvɔʁtˌfɔʁm] | a szó alakja◼◼◻kifejezés |
| die Wortforschung [der Wortforschung; die Wortforschungen] Substantiv [ˈvɔʁtˌfɔʁʃʊŋ] | etimológiafőnév szófejtésfőnév |
| der Wortführer [des Wortführers; die Wortführer] Substantiv [ˈvɔʁtˌfyːʁɐ] | szóvivő◼◼◼főnévŐ az olajipar fizetett szóvivője. = Er ist bezahlter Wortführer der Ölindustrie. szószóló◼◼◼főnév |
| die Wortführerin [der Wortführerin; die Wortführerinnen] Substantiv [ˈvɔʁtˌfyːʁəʁɪn] | szószóló◼◼◼főnév szóvivő◼◻◻főnév |
| die Wortfülle Substantiv | szavak tömkelegekifejezés |
| der Wortgebrauch [des Wortgebrauch(e)s; die Wortgebräuche] Substantiv [ˈvɔʁtɡəˌbʁaʊ̯x] | szóhasználat◼◼◼főnév |
| Wortgebühr | |
| die Wortgebühr Substantiv | beszélgetési díjkifejezés |
| das Wortgefecht [des Wortgefecht(e)s; die Wortgefechte] Substantiv [ˈvɔʁtɡəˌfɛçt] | szócsata◼◼◼főnév |
| das Wortgeklingel [des Wortgeklingels; —] Substantiv | hangzatos szócsépléskifejezés szószaporításfőnév |
| die Wortgeographie [der Wortgeographie; die Wortgeographien] Substantiv [ˈvɔʁtɡeoɡʁaˌfiː] | szóföldrajzfőnév |
| das Wortgeplänkel [des Wortgeplänkels; die Wortgeplänkel] Substantiv [ˈvɔʁtɡəˌplɛŋkl̩] | vitafőnév |
| die Wortgeschichte [der Wortgeschichte; die Wortgeschichten] Substantiv [ˈvɔʁtɡəˌʃɪçtə] | szótörténet◼◼◼főnév |
| wortgetreu [wortgetreuer; am wortgetreuesten] Adjektiv [ˈvɔʁtɡəˌtʁɔɪ̯] | szóról szóra (pontosan)◼◼◼kifejezés szó szerint(i)kifejezés |
| wortgewaltig [wortgewaltiger; am wortgewaltigsten] Adjektiv [ˈvɔʁtɡəˌvaltɪç] | ékesszólómelléknév jó beszédkészségűkifejezés |
| wortgewandt [wortgewandter; am wortgewandtesten] Adjektiv [ˈvɔʁtɡəˌvant] | a szavakat jól forgatókifejezés ügyesen beszélőkifejezés |
| die Wortgruppe [der Wortgruppe; die Wortgruppen] Substantiv Sprachwissenschaft | szócsoport◼◼◼főnév |
| wortkarg [wortkarger; am wortkargsten] Adjektiv | szófukar◼◼◼melléknévMinél izgatotabb lett, annál szófukarabb lett. = Je aufgeregter er wurde, desto wortkarger wurde er. szűkszavú◼◼◼melléknév kevés beszédűkifejezés |
| die Wortkargheit [der Wortkargheit; —] Substantiv [ˈvɔʁtˌkaʁkhaɪ̯t] | szófukarságfőnév szűkszavúságfőnév |
| die Wortklasse [der Wortklasse; die Wortklassen] Substantiv [ˈvɔʁtˌklasə] | szóosztályfőnév |
| der Wortklauber [des Wortklaubers; die Wortklauber] Substantiv [ˈvɔʁtˌklaʊ̯bɐ] | szőrszálhasogatófőnév |
| die Wortklauberei [der Wortklauberei; die Wortklaubereien] Substantiv [vɔʁtklaʊ̯bəˈʁaɪ̯] | szőrszálhasogatás◼◼◼főnév |
| wortklauberisch Adjektiv | szőrszálhasogatómelléknév |
| der Wortkundler Substantiv | szótudósfőnév |
| die Wortlänge [der Wortlänge; die Wortlängen] Substantiv [ˈvɔʁtˌlɛŋə] | szóhossz◼◼◼főnév |
| der Wortlaut [des Wortlaut(e)s; —] Substantiv [ˈvɔʁtˌlaʊ̯t] | szövegezés◼◼◼főnév szó szerinti szöveg◼◻◻kifejezés |
| die Wortlehre [der Wortlehre; die Wortlehren] Substantiv | szótanfőnév |
| wörtlich [wörtlicher; am wörtlichsten] Adjektiv [ˈvœʁtlɪç] | szó szerint◼◼◼ szóról szóra◼◻◻ |
