dicţionar German-Maghiar »
streit înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| bestreiten [bestritt; hat bestritten] Verb [bəˈʃtʁaɪ̯tn̩] | megtámad◼◼◻ige visel◼◼◻ige vitatkozik (vkivel)◼◼◻ige szolgáltat◼◻◻ige elvitat◼◻◻ige ellát◼◻◻ige (el)vitat◼◻◻ige veszekszik◼◻◻ige kétségbevonige küzd vmi ellenkifejezés |
| die Bestreitung [der Bestreitung; die Bestreitungen] Substantiv | vitatás◼◼◼főnév |
| der Bilderstreit Substantiv | képrombolási vitakifejezés képvitafőnév |
| die Bodenstreitkräfte Substantiv | szárazföldi haderőkifejezés |
| das, worüber wir streiten | |
| die streitenden Parteien | |
| der Ehestreit [des Ehestreit(e)s; die Ehestreite] Substantiv [ˈeːəˌʃtʁaɪ̯t] | családi perpatvar◼◼◼kifejezés |
| ein unstreitiger Verdienst | |
| einen Streit anbändeln | |
| einen Streit schlichten | viszályt/veszekedést/vitát elsimítkifejezés |
| der Erbschaftsstreit [des Erbschaftsstreit(e)s; die Erbschaftsstreite] Substantiv [ˈɛʁpʃaft͡sˌʃtʁaɪ̯t] | örökösödési vitakifejezés |
| erstreiten [erstritt; hat erstritten] Verb [ɛɐ̯ˈʃtʁaɪ̯tn̩] | kivív◼◼◼ige kiharcol◼◼◻ige |
| der Gelehrtenstreit [des Gelehrtenstreit(e)s; die Gelehrtenstreite] Substantiv | ellentétfőnév tudósok közötti vitakifejezés |
| das Gestreite [des Gestreites; —] Substantiv abwertend | (állandó) civódásfőnév csetepatéfőnév veszekedésfőnév vitatkozásfőnév |
| der Glaubensstreit [des Glaubensstreit(e)s; die Glaubensstreite] Substantiv | hitvita◼◼◼főnév |
| der Gottesstreiter Substantiv | Isten harcosakifejezés |
| die Grenzstreitigkeit [der Grenzstreitigkeit; die Grenzstreitigkeiten] Substantiv | határvillongás◼◼◼főnév határperfőnév |
| herumstreiten [stritt sich herum; hat sich herumgestritten] Verb [hɛˈʁʊmˌʃtʁaɪ̯tn̩] | civakodik◼◼◼ige veszekedikige |
| Ich will mich mit ihm nicht streiten. | |
| in Streit geraten mit jm | |
| der Kompetenzstreit Substantiv | hatásköri összeütközés◼◼◼kifejezés hatásköri vitakifejezés illetékességi összeütközéskifejezés |
