sinn înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| sinnieren [sinnierte; hat sinniert] Verb [zɪˈniːʁən] | töpreng◼◼◻ige tanakodikige |
| sinnierend Adjektiv [zɪˈniːʁənt] | latolgatómelléknév mérlegelőmelléknév |
| der Sinnierer [des Sinnierers; die Sinnierer] Substantiv | tépelődő (férfi)főnév töprengő (férfi)főnév |
| sinnig [sinniger; am sinnigsten] Adjektiv [ˈzɪnɪç] | átgondoltmelléknév |
| sinnigerweise | |
| die Sinnigkeit [der Sinnigkeit; die Sinnigkeiten] Substantiv | elmésségfőnév értelmességfőnév |
| sinnlich [sinnlicher; am sinnlichsten] Adjektiv [ˈzɪnlɪç] | érzéki◼◼◼melléknév érzékelhető◼◼◻melléknév sóvármelléknév |
| die Sinnlichkeit [der Sinnlichkeit; die Sinnlichkeiten] Substantiv [ˈzɪnlɪçˌkaɪ̯t] | érzékiség◼◼◼főnév érzékelhetőségfőnév |
| sinnlos [sinnloser; am sinnlosesten] Adjektiv [ˈzɪnloːs] | értelmetlen◼◼◼melléknévEz értelmetlen. = Das ist sinnlos. felesleges◼◼◻melléknév esztelen◼◼◻melléknév képtelen◼◻◻melléknév eszméletlen◼◻◻melléknév |
| sinnlos betrunken sein | |
| die Sinnlosigkeit [der Sinnlosigkeit; —] Substantiv [ˈzɪnloːzɪçkaɪ̯t] | értelmetlenség◼◼◼főnév |
| sinnreich Adjektiv | ötletes◼◼◼melléknév átgondoltmelléknév célszerűmelléknév elmésmelléknév értelmesmelléknév eszesmelléknév ügyesmelléknév |
| der Sinnspruch [des Sinnspruch(e)s; die Sinnsprüche] Substantiv | jelmondat◼◼◼főnév jeligefőnév mottófőnév |
| sinnverwandt [sinnverwandter; am sinnverwandtesten] Adjektiv [ˈzɪnfɛɐ̯ˌvant] Sprachwissenschaft | rokon értelmű◼◼◼kifejezés szinonimmelléknév |
| sinnverwirrend | |
| sinnvoll [sinnvoller; am sinnvollsten] Adjektiv [ˈzɪnˌfɔl] | értelmes◼◼◼melléknévTud valaki értelmesen válaszolni nekem erre a kérdésre? = Kann mir jemand diese Frage sinnvoll beantworten? bölcs◼◼◻melléknév mély értelmű◼◻◻kifejezés |
| sinnwidrig Adjektiv | értelmetlen◼◼◼melléknév |
| sinnwidrig |
