schweif înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| der Schweif [des Schweif(e)s; die Schweife] Substantiv [ʃvaɪ̯f] Astronomie | csáva (üstökösé)kifejezés |
| der Schweif [des Schweif(e)s; die Schweife] Substantiv [ʃvaɪ̯f] gehoben | |
| der Schweif [des Schweif(e)s; die Schweife] Substantiv [ʃvaɪ̯f] | (ruha)uszályfőnév |
| die Nutria [der Nutria(s); die Nutrias] (auch Biberratte oder seltener Sumpfbiber, Schweifbiber, Schweifratte, Wasserratte oder Coypu) (Myocastor coypus) Substantiv [ˈnuːtʁɪa] | nutria (Myocastor coypus)◼◼◼állatnév hódpatkány (Myocastor coypus)állatnév mocsári hód (Myocastor coypus)állatnév |
| schweifen [schweifte; hat/ist geschweift] Verb [ˈʃvaɪ̯fn̩] | elkalandozik◼◼◼ige kószál◼◼◻ige kóborol◼◼◻ige uszályt tesz rákifejezés ívelige |
| schweifwedeln [schweifwedelte; hat schweifgewedelt] Verb | csúszik-mászikkifejezés farkát csóváljakifejezés hízelkedikige |
| der Schweifstern [des Schweifstern(e)s; die Schweifsterne] Substantiv [ˈʃvaɪ̯fˌʃtɛʁn] | üstökös◼◼◼főnév |
| die Schweifsäge [der Schweifsäge; die Schweifsägen] Substantiv | dekupírozó fűrészkifejezés |
| abschweifen [schweifte ab; ist abgeschweift] Verb | elkalandozik◼◼◼igeAki nem tud elaludni, az hallgasson hangoskönyvet; az leköti a gondolatokat, hogy ne tudjanak elkalandozni, és elalszik rajta az ember. = Wer nicht einschlafen kann, der lausche einem Hörbuch; das fesselt die Gedanken, so dass sie nicht abschweifen können, und man schläft darüber ein. eltér a témától◼◻◻kifejezés |
| ausschweifen [schweifte aus; hat ausgeschweift] Verb [ˈaʊ̯sˌʃvaɪ̯fn̩] | |
| ausschweifen [schweifte aus; ist ausgeschweift] Verb [ˈaʊ̯sˌʃvaɪ̯fn̩] | duhajkodikige kicsapongige |
| umherschweifen [schweifte umher; ist umhergeschweift] Verb [ʊmˈheːɐ̯ˌʃvaɪ̯fn̩] | elkalandozik (beszédben)◼◼◼ige mellébeszélige |
| die Schweifung [der Schweifung; die Schweifungen] Substantiv Fachsprache | kanyarulatfőnév ívelésfőnév |
| der Schweifwedler [des Schweifwedlers; die Schweifwedler] Substantiv veraltet abwertend | csúszó-mászókifejezés hízelgőfőnév talpnyalófőnév |
| abschweifend Adjektiv | elkalandozómelléknév |
| die Abschweifung [der Abschweifung; die Abschweifungen] Substantiv | elkalandozás (a tárgytól)◼◼◼főnév terjengős beszéd(modor)kifejezés |
| ausschweifend [ausschweifender; am ausschweifendsten] Adjektiv [ˈaʊ̯sˌʃvaɪ̯fn̩t] | kicsapongó◼◼◼melléknév féktelen◼◻◻melléknév szertelenmelléknév |
| weitschweifig [weitschweifiger; am weitschweifigsten] Adjektiv [ˈvaɪ̯tˌʃvaɪ̯fɪç] | terjengős◼◼◼melléknév |
| die Ausschweifung [der Ausschweifung; die Ausschweifungen] Substantiv [ˈaʊ̯sˌʃvaɪ̯fʊŋ] | kicsapongás◼◼◼főnév szertelenség◼◻◻főnév |
| durchschweifen | bebarangol◼◼◼ |
