order înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| die Order Substantiv [ˈɔʁdɐ] | megrendelés◼◼◼főnév |
| das Orderbuch [des Orderbuch(e)s; die Orderbücher] Substantiv | megrendelőkönyvfőnév |
| der Orderfrachtbrief Substantiv | szállítólevél teherrekifejezés |
| ordern [orderte; hat geordert] Verb [ˈɔʁdɐn] | rendel◼◼◼ige megrendel◼◼◻ige parancsolige |
| ordernd Adjektiv [ˈɔʁdɐnt] | rendelőmelléknév szabályozómelléknév |
| das Orderpapier [des Orderpapiers; die Orderpapiere] Substantiv | megrendelőcédulafőnév |
| die Orderschuldverschreibung Substantiv | rendelő tartozóiratkifejezés |
| abfordern [forderte ab; hat abgefordert] Verb | kiadást követelkifejezés kiadást visszahívkifejezés követelige |
| abfordernd Adjektiv | követelőmelléknév |
| abgefordert Adjektiv | kiköveteltmelléknév |
| die Aktivforderung [der Aktivforderung; die Aktivforderungen] Substantiv | tényleges követeléskifejezés |
| die Altvordere substantiviertes Adjektiv [ˈaltˌfɔʁdəʁə] | előd (férfi)főnév előd (nő)főnév |
| erforderlich [erforderlicher; am erforderlichsten] Adjektiv [ɛɐ̯ˈfɔʁdɐlɪç] | szükséges◼◼◼melléknévNem szükséges előre bejelentkezni. = Eine Voranmeldung ist nicht erforderlich. érvényesíthető◼◻◻melléknév követelhető◼◻◻melléknév kérhető◼◻◻melléknév igényelhető◼◻◻melléknév megkívánható◼◻◻melléknév |
| anfordern [forderte an; hat angefordert] Verb [ˈanˌfɔʁdɐn] | kér◼◼◼ige igényel◼◼◻ige követel◼◻◻ige |
| die Anforderung [der Anforderung; die Anforderungen] Substantiv [ˈanˌfɔʁdəʁʊŋ] | követelmény◼◼◼főnév követelés◼◼◻főnév kívánalom◼◻◻főnév igény(lés)főnév |
| das Anforderungsformular Substantiv | igénylési űrlap◼◼◼kifejezés |
| das Anforderungsprofil [des Anforderungsprofils; die Anforderungsprofile] Substantiv [ˈanfɔʁdəʁʊŋspʁoˌfiːl] | követelmények (felsorolása)◼◼◼főnév |
| das Anforderungsprofil [des Anforderungsprofils; die Anforderungsprofile] Substantiv [ˈanfɔʁdəʁʊŋspʁoˌfiːl] Fachsprache | |
| das Anforderungszeichen Substantiv | |
| die Anrufanforderung Substantiv | hívásra való felszólításkifejezés |
| auffordern [forderte auf; hat aufgefordert] (zu mit Dativ) Verb [ˈaʊ̯fˌfɔʁdɐn] | felkér (vmire)◼◼◼ige felszólít (vmire)◼◼◼igeCsak akkor beszél, ha felszólítják rá. = Er spricht nur, wenn man ihn dazu auffordert. megkér (vmire)◼◼◻igeCsak akkor beszél, ha megkérik rá. = Er spricht nur, wenn man ihn dazu auffordert. |
