dicţionar German-Maghiar »
leck înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| die Leckerei [der Leckerei; die Leckereien] Substantiv [lɛkəˈʁaɪ̯] | torkosságfőnév vminek ínyenc voltakifejezés |
| leckerhaft Adjektiv veraltet | finommelléknév ínyencmelléknév ízletesmelléknév nyalánkmelléknév |
| das Leckerli [des Leckerli(s); die Leckerli(s)] Substantiv | kis mézeskalácskifejezés mézescsókfőnév |
| das Leckermaul [des Leckermaul(e)s; die Leckermäuler] (Verwandte Form: Leckermäulchen) Substantiv [ˈlɛkɐˌmaʊ̯l] umgangssprachlich | ínyenc (ember)◼◼◼főnév nyalánk emberkifejezés torkos(kodó) emberkifejezés |
| das Leckermäulchen (Verwandte Form: Leckermaul) Substantiv umgangssprachlich | ínyenc (ember)főnév nyalánk emberkifejezés torkos(kodó) emberkifejezés |
| leckschlagen [schlug leck; ist leckgeschlagen] Verb | léket kap◼◼◼kifejezés kilyukadige |
| ablecken [leckte ab; hat abgeleckt] Verb [ˈapˌlɛkn̩] | lenyal◼◼◼ige |
| auflecken [leckte auf; hat aufgeleckt] Verb | felnyal◼◼◼ige |
| auslecken [leckte aus; hat ausgeleckt] Verb | kinyal◼◼◼ige |
| abgeleckt Adjektiv [ˈapɡəˌlɛkt] | lenyalt◼◼◼melléknév kinyaltmelléknév |
| abschlecken [schleckte ab; hat abgeschleckt] Verb | megnyal◼◼◼ige lenyal◼◼◻ige |
| ableckend Adjektiv [ˈapˌlɛkn̩t] | lenyalómelléknév |
| der Altersfleck [des Altersfleck(e)s; die Altersflecke(n)] Substantiv [ˈaltɐsˌflɛk] | öregkori folt◼◼◼kifejezés bőrelszíneződésfőnév |
| erklecklich [erklecklicher; am erklecklichsten] Adjektiv [ˌɛɐ̯ˈklɛklɪç] | elég nagykifejezés |
| gefleckt [gefleckter; am geflecktesten] Adjektiv [ɡəˈflɛkt] | foltos◼◼◼melléknév |
| geleckt [geleckter; am gelecktesten] Adjektiv [ɡəˈlɛkt] | nyalt◼◼◼melléknév |
| schleckig [schleckiger; am schleckigsten] Adjektiv [ˈʃlɛkɪç] | csókolódzó természetűkifejezés nyalakodómelléknév torkosmelléknév |
| unbefleckt [unbefleckter; am unbeflecktesten] Adjektiv [ˈʊnbəˌflɛkt] | szeplőtelen◼◼◼ szeplőtlen◼◼◻melléknév |
| anblecken [bleckte an; hat angebleckt jemanden] Verb | ráförmed (valakire)kifejezés rávicsorít (valakire)kifejezés |
| ankleckern [kleckerte an; ist angekleckert] Verb | apránként jönkifejezés elődöcögige előkecmeregige sorra beállítkifejezés |
