fuhre înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| führerlos Adjektiv | vezérét vesztettkifejezés vezetés nélkülikifejezés |
| die Führernatur Substantiv | vezető természetkifejezés |
| das Führerprinzip [des Führerprinzips; —] Substantiv [ˈfyːʁɐpʁɪnˌt͡siːp] | Führer-elv (nemz. szoc.)◼◼◼főnév |
| die Führerrolle Substantiv | vezető szerep◼◼◼kifejezés vezérszerepfőnév |
| die Führerschaft [der Führerschaft; die Führerschaften] Substantiv | vezetés◼◼◼főnév a vezetők (összessége)◼◼◻főnév uralom◼◻◻főnév vezérszerepfőnév vezetőszerepfőnév |
| der Führerschein [des Führerschein(e)s; die Führerscheine] Substantiv [ˈfyːʁɐˌʃaɪ̯n] | jogosítvány (vezetői engedély)◼◼◼főnévVan jogosítványod? = Hast du einen Führerschein? |
| die Führerscheineintragung Substantiv | autóvezetői jogosítvány bejegyzésekifejezés |
| der Führerscheinentzug [des Führerscheinentzug(e)s; —] Substantiv [ˈfyːʁɐʃaɪ̯nʔɛntˌt͡suːk] | autóvezetői jogosítvány bevonásakifejezés |
| der Führersitz [des Führersitzes; die Führersitze] Substantiv | vezetőülés◼◼◼főnév |
| der Führerstand [des Führerstand(e)s; die Führerstände] Substantiv [ˈfyːʁɐˌʃtant] | mozdonyvezető helyekifejezés |
| das Führerzeugnis Substantiv | viselkedési bizonyítványkifejezés |
| einfahren [fuhr ein; hat eingefahren] Verb [ˈaɪ̯nˌfaːʁən] | bejár◼◼◼ige behajt (jármű)◼◼◼ige befut◼◼◻igeLáttam a vonatot az állomásra befutni. = Ich sah den Zug in den Bahnhof einfahren. betakarít◼◼◻ige behord◼◻◻ige |
| einherfahren [fuhr einher; ist einhergefahren] Verb | vmi mentén megykifejezés |
| entgegenfahren [fuhr entgegen; ist entgegengefahren] Verb | feléhajtige feléutazikige |
| entlangfahren [fuhr entlang; ist entlanggefahren] Verb [ɛntˈlaŋˌfaːʁən] | végighajtige vmi mentén végigutazikkifejezés vminige |
| abführen [führte ab; hat abgeführt] Verb [ˈapˌfyːʁən] | elvezet◼◼◼ige elszállít◼◻◻ige |
| die Abfuhr [der Abfuhr; die Abfuhren] Substantiv [ˈapˌfuːɐ̯] | visszautasítás◼◼◼főnév elszállítás◼◼◻főnév |
| abführendes Mittel Phrase | hashajtó szerkifejezés |
| Alle Wege führen nach Rom. | |
| irreführend [irreführender; am irreführendsten] Adjektiv [ˈɪʁəˌfyːʁənt] | félrevezető◼◼◼melléknév megtévesztő◼◼◼melléknév csalfa◼◻◻melléknév |
| verführerisch [verführerischer; am verführerischsten] Adjektiv [fɛɐ̯ˈfyːʁəʁɪʃ] | csábító◼◼◼melléknév |
