dis înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| der Disponent [des Disponenten; die Disponenten] Substantiv [dɪspoˈnɛnt] | körülhatárolt jogkörű vezetőkifejezés |
| die Disponentin [der Disponentin; die Disponentinnen] Substantiv | körülhatárolt jogkörű alkalmazottkifejezés körülhatárolt jogkörű vezetőkifejezés |
| disponibel [disponibler; am disponibelsten] Adjektiv [dɪspoˈniːbl̩] | hozzáférhetőmelléknév |
| die Disponibilität [der Disponibilität; die Disponibilitäten] Substantiv [ˌdɪsponibiliˈtɛːt] | rendelkezésre állás◼◼◼kifejezés |
| disponieren [disponierte; hat disponiert] Verb [dɪspoˈniːʁən] | rendelkezik [-ett, -zen/-zék, -ne/-nék]◼◼◼ige diszponál◼◼◻ige intézkedik [-ett, -jen/-jék, -ne/-nék]◼◻◻ige |
| umdisponieren [disponierte um; hat umdisponiert] Verb [ˈʊmdɪspoˌniːʁən] | másként határozikkifejezés |
| die Disposition [der Disposition; die Dispositionen] Substantiv [ˌdɪspoziˈt͡si̯oːn] | rendelkezés [~t, ~e, ~ek]◼◼◼főnév |
| dispositionsfähig | |
| die Dispositionsfähigkeit Substantiv | cselekvőképességfőnév |
| der Dispositionsfond Substantiv | rendelkezési alapkifejezés |
| der Dispositionskredit [des Dispositionskredit(e)s; die Dispositionskredite] Substantiv [dɪspoziˈt͡si̯oːnskʁeˌdiːt] | hónapközi hitelkifejezés közbenső hitelkifejezés |
| die Dispositionsreserve Substantiv | működő tartalékkifejezés |
| dispositiv Adjektiv | diszpozitív (megengedő jog)◼◼◼melléknév |
| die Disproportion [der Disproportion; die Disproportionen] Substantiv [dɪspʁopɔʁˈt͡si̯oːn] | aránytalanság [~ot, ~a, ~ok]◼◼◼főnév |
| disproportional Adjektiv [dɪspʁopɔʁt͡si̯oˈnaːl] | aránytalan◼◼◼melléknév |
| die Disproportionalität [der Disproportionalität ; die Disproportionalitäten] Substantiv [ˌdɪspʁopɔʁt͡si̯onaliˈtɛːt] | aránytalanság [~ot, ~a, ~ok]◼◼◼főnév |
| disproportioniert | aránytalan◼◼◼ |
| der Disput [des Disput(e)s; die Dispute] Substantiv [dɪsˈpuːt] bildungssprachlich | vita [~át, ~ája, ~ák]◼◼◼főnév disputa [~át, ~ája, ~ák]◼◻◻főnév |
| disputabel [disputabler; am disputabelsten] Adjektiv [ˌdɪspuˈtaːbl̩] | vitásmelléknév vitathatómelléknév |
| der Disputant [des Disputanten; die Disputanten] Substantiv | vitázófőnév |
| die Disputation [der Disputation; die Disputationen] Substantiv | vita [~át, ~ája, ~ák]◼◼◼főnév védés (tudományos munkáé) [~t, ~e]◼◼◼főnév vitatkozás [~t, ~a, ~ok]◼◼◻főnév megvitatásfőnév vitázásfőnév |
| disputieren [disputierte; hat disputiert] Verb [dɪspuˈtiːʁən] | vitatkozik [-ott, -zon/-zék, -na/-nék]◼◼◼ige vitat [~ott, vitasson, ~na]◼◼◻ige |
| disputiert [dɪspuˈtiːɐ̯t] | |
| die Disqualifikation [der Disqualifikation; die Disqualifikationen] Substantiv [dɪskvalifikaˈt͡si̯oːn] | kizárás◼◼◼főnév diszkvalifikálás [~t, ~a, ~ok]◼◻◻főnév |
| disqualifiziere [dɪskvalifiˈt͡siːʁə] | |
| disqualifizieren [disqualifizierte; hat disqualifiziert] Verb [dɪskvalifiˈt͡siːʁən] | diszkvalifikál [~t, ~jon, ~na]◼◼◼ige eltilt◼◻◻ige |
