Germană | Maghiară |
---|---|
anliegen [lag an; hat angelegen] (Dativ) Verb [ˈanˌliːɡn̩] | szívügye (valakinek)◼◻◻kifejezés sürget valakit (hogy tegyen meg valamit)ige valami mellett van (mellékelve van)kifejezés |
anliegen [lag an; hat angelegen] Verb [ˈanˌliːɡn̩] | testhez simulkifejezés |
die Angelegenheit [der Angelegenheit; die Angelegenheiten] Substantiv [ˈanɡəˌleːɡn̩haɪ̯t] | ügy◼◼◼főnévEz az én ügyem. = Das ist meine Angelegenheit. dolog◼◼◼főnévEz az én dolgom. = Das ist meine Angelegenheit. |
angelegentlich [angelegentlicher; am angelegentlichsten] Adjektiv [ˈanɡəleːɡəntlɪç] | a szívén fekvőkifejezés fontosmelléknév leghőbbmelléknév nyomatékosmelléknév szívbélimelléknév |
anlegen [legte an; hat angelegt] Verb [ˈanˌleːɡn̩] | létrehoz◼◼◼ige befektet◼◼◼ige kiköt◼◼◻ige (rá)tesz◼◼◻ige létesít◼◼◻ige rögzít◼◼◻ige magára ölt◼◻◻kifejezés (rá)helyez◼◻◻ige (rá)rak◼◻◻ige mellékelige (fegyverrel) célozige nekitámasztige tervszerűen megteszkifejezés |
Angelegung von Wasserstoff Phrase | hidrogén bevitelekifejezés hidrogénezéskifejezés |
angelehnt Adverb [ˈanɡəˌleːnt] | kiindulva valamibőlhatározószó rátámaszkodvahatározószó |
anlehnen [lehnte an; hat angelehnt] Verb [ˈanˌleːnən] | csatlakozik◼◼◼ige |
anlehnen [lehnte an; hat angelehnt] (an mit Akkusativ) Verb [ˈanˌleːnən] | nekitámaszt (valaminek)kifejezés |
anleiern [leierte an; hat angeleiert] Verb | megbízige |
angeleimt Adjektiv | odaenyvezettmelléknév |
anleimen [leimte an; hat angeleimt] Verb | odaenyvezige ráenyvezige |
anleinen [leinte an; hat angeleint] Verb [ˈanˌlaɪ̯nən] | pórázra kötkifejezés |
angeleitet Adjektiv [ˈanɡəˌlaɪ̯tət] | bevezetettmelléknév |