hütte significado em Húngaro
| Alemão | Húngaro |
|---|---|
| die Hütte [der Hütte; die Hütten] Substantiv [ˈhʏtə] | kunyhó◼◼◼főnévEgyedül élt egy kunyhóban. = Sie lebte allein in einer Hütte. házikó◼◼◻főnév kohó◼◼◻főnév menedékház◼◼◻főnév villaház◼◻◻főnév |
| die Hüttenindustrie [der Hüttenindustrie; die Hüttenindustrien] Substantiv | kohászati ipar◼◼◼kifejezés kohóipar◼◼◼főnév |
| der Hüttenkoks Substantiv | kohókokszfőnév |
| das Hüttenkombinat Substantiv DDR | kohászati kombinátkifejezés |
| das Hüttenkombinat Substantiv | kohókombinátfőnév kohóműfőnév |
| die Hüttenkunde [der Hüttenkunde; —] Substantiv | kohászat(tan)főnév |
| der Hüttenkäse [des Hüttenkäses; die Hüttenkäse] Substantiv [ˈhʏtn̩ˌkɛːzə] | kunyhóban készített sajtkifejezés |
| der Hüttenrauch Substantiv | kohófüstfőnév szállóporfőnév |
| der Hüttenschuh [des Hüttenschuh(e)s; die Hüttenschuhe] Substantiv [ˈhʏtn̩ˌʃuː] | kötött (házi) cipőkifejezés |
| das Hüttenwerk [des Hüttenwerk(e)s; die Hüttenwerke] Substantiv | kohó(mű)főnév olvasztó (kohó)főnév |
| das Hüttenwesen [des Hüttenwesens; —] Substantiv [ˈhʏtn̩ˌveːzn̩] | (fém)kohászatfőnév |
| abschütteln [schüttelte ab; hat abgeschüttelt] Verb | leráz◼◼◼ige |
| abschütten [schüttete ab; hat abgeschüttet] Verb | leönt◼◼◼ige kiöntige |
| abschüttelnd Adjektiv | lerázómelléknév |
| die Almhütte [der Almhütte; die Almhütten] Substantiv [ˈalmˌhʏtə] | alpesi kunyhó◼◼◼kifejezés alpesi tanyakifejezés havasi szálláskifejezés kis ház a havasonkifejezés |
| markerschütternd [markerschütternder; am markerschütterndsten] Adjektiv [ˈmaʁkɛɐ̯ˌʃʏtɐnt] | velőtrázó◼◼◼melléknév |
| schütter [schütterer; am schüttersten] Adjektiv [ˈʃʏtɐ] | lazamelléknév tömítetlenmelléknév |
| unerschütterlich [unerschütterlicher; am unerschütterlichsten] Adjektiv [ʊnʔɛɐ̯ˈʃʏtɐlɪç] | megingathatatlan◼◼◼melléknév (meg)rendíthetetlenmelléknév |
| anschütten [schüttete an; hat angeschüttet] Verb | feltöltige hozzáöntige megtöltige megöntözige ráöntige |
| aufschütteln [schüttelte auf; hat aufgeschüttelt] Verb | felráz◼◼◼ige |
| aufschütten [schüttete auf; hat aufgeschüttet] Verb [ˈaʊ̯fˌʃʏtn̩] | feltölt◼◼◼ige felhalmozige |
