Alemão | Húngaro |
---|---|
erbötig Adjektiv [ɛɐ̯ˈbøːtɪç] | hajlandómelléknévHajlandó volt megtenni. = Er war erbötig es zu tun. kész (vmire)melléknévKész volt megtenni. = Er war erbötig es zu tun. |
die Erbötigkeit [der Erbötigkeit; —] Substantiv [ɛɐ̯ˈbøːtɪçkaɪ̯t] | hajlandóság [~ot, ~a, ~ok]főnév készség [~et, ~e, ~ek]főnév |
Er war erbötig es zu tun. |