zu bedeutet auf Ungarisch
| Deutsch | Ungarisch |
|---|---|
| zueignen [eignete zu; hat zugeeignet] Verb [ˈt͡suːˌʔaɪ̯ɡnən] | tulajdonít (vkinek) [~ott, ~son, ~ana]◼◼◼ige hagyományoz [~ott, ~zon, ~na]ige odaadige ráruházige |
| die Zueignung [der Zueignung; die Zueignungen] Substantiv [ˈt͡suːˌʔaɪ̯ɡnʊŋ] | ajánlás [~t, ~a, ~ok]főnév odaadásfőnév odaajándékozásfőnév vmi vkinek való tulajdonításakifejezés |
| zueilen [eilte zu; ist zugeeilt] Verb [ˈt͡suːˌʔaɪ̯lən] | odasietige odasietni vkihezkifejezés |
| zueinander [t͡suʔaɪ̯ˈnandɐ] | egymáshoz◼◼◼Illenek egymáshoz. = Die passen gut zueinander. |
| zuerkennen [erkannte zu; hat zuerkannt] Verb [ˈt͡suːʔɛɐ̯ˌkɛnən] | tulajdonít [~ott, ~son, ~ana]◼◼◼ige megad◼◼◼ige megítél◼◼◼ige odaítél◼◼◻ige |
| die Zuerkennung [der Zuerkennung; die Zuerkennungen] Substantiv | jogilag elismerni vki tulajdonátkifejezés |
| zuerst [t͡suˈʔeːɐ̯st] | elsősorban◼◼◼ elsőnek◼◼◼Te mehetsz elsőnek fürödni. = Du kannst zuerst ins Bad gehen. először◼◼◼ |
| die Zuerteilung Substantiv | vkinek adáskifejezés |
| der Zuerwerb [des Zuerwerb(e)s; die Zuerwerbe] Substantiv | mellékes keresetkifejezés |
| zufächeln [fächelte zu; hat zugefächelt] Verb [ˈt͡suːˌfɛçl̩n] | odalegyezgetige |
| zufahren [fuhr zu; ist zugefahren] (auf mit Akkusativ) Verb [ˈt͡suːˌfaːʁən] | odahajtige |
| die Zufahrt [der Zufahrt; die Zufahrten] Substantiv [ˈt͡suːˌfaːɐ̯t] | odavezető útkifejezés |
| die Zufahrtsrampe Substantiv | felvezetőrámpa◼◼◼főnév feljárófőnév feljáróútfőnév |
| die Zufahrtsstraße [der Zufahrtsstraße; die Zufahrtsstraßen] Substantiv [ˈt͡suːfaːɐ̯t͡sˌʃtʁaːsə] | bekötő út◼◼◼főnév odavezető út◼◼◼kifejezés |
| die Zufahrtstraße Substantiv | bekötő út◼◼◼kifejezés összekötő út◼◼◼kifejezés |
| der Zufahrtsweg [des Zufahrtsweg(e)s; die Zufahrtswege] Substantiv [ˈt͡suːfaːɐ̯t͡sˌveːk] | odavezető útkifejezés |
| der Zufall [des Zufalls; die Zufälle] Substantiv [ˈt͡suːˌfal] | véletlen [~t, ~e, ~ek]◼◼◼főnévEz véletlen? = Ist das ein Zufall? véletlenség [~et, ~e]◼◻◻főnévVéletlenségből nem történik ilyen. = Durch Zufall passiert so etwas nicht. |
| die Zufälle Substantiv [ˈt͡suːˌfɛlə] | véletlenek◼◼◼főnévNincsenek véletlenek. = Zufälle gibt es nicht! |
| zufallen [zufiel; ist zugefallen] Verb [ˈt͡suːˌfalən] | odaesikige |
| zufällig Adjektiv | véletlen◼◼◼melléknévVéletlen volt. = Es geschah zufällig. esetleges◼◼◻melléknév |
