Deutsch-Ungarisch Wörterbuch »
weh bedeutet auf Ungarisch
| Deutsch | Ungarisch |
|---|---|
| der Wehrmann [des Wehrmann(e)s; die Wehrmänner|Wehrmannen|Wehrleute] Substantiv [ˈveːɐ̯ˌman] | katona◼◼◼főnév harcos◼◼◻főnév |
| wehrlos [wehrloser; am wehrlosesten] Adjektiv [ˈveːɐ̯loːs] | védtelen◼◼◼melléknév tehetetlen◼◼◻melléknév |
| die Wehrlosigkeit [der Wehrlosigkeit; —] Substantiv | védtelenség◼◼◼főnév |
| die Wehrmacht [der Wehrmacht(u); —] Substantiv [ˈveːɐ̯ˌmaxt] | hadsereg◼◼◼főnév német hadsereg 1935-1945◼◻◻kifejezés |
| die Wehrmachtsangehörige substantiviertes Adjektiv | a Wehrmacht tagjakifejezés |
| die Wehrmauer Substantiv | gátfalfőnév |
| die Wehrpflicht [der Wehrpflicht; —] Substantiv [ˈveːɐ̯ˌp͡flɪçt] | hadkötelezettség◼◼◼főnév |
| wehrpflichtig Adjektiv [ˈveːɐ̯ˌp͡flɪçtɪç] | hadköteles◼◼◼melléknév |
| der Wehrpflichtiger Substantiv [ˈveːɐ̯ˌp͡flɪçtɪɡɐ] | újoncfőnév |
| der Wehrsold (Plural selten) [des Wehrsold(es); die Wehrsolde] Substantiv | |
| die Wehrstammrolle Substantiv | katonai dossziékifejezés |
| abwehren [wehrte ab; hat abgewehrt] Verb [ˈapˌveːʁən] | elhárít (támadást)◼◼◼ige kivéd◼◼◼ige ellenáll◼◼◻ige visszautasít◼◼◻ige |
| der Wehrturm [des Wehrturm(e)s; die Wehrtürme] Substantiv [ˈveːɐ̯ˌtʊʁm] | védőtoronyfőnév |
| die Wehrübung [der Wehrübung; die Wehrübungen] Substantiv | tartalékos hadgyakorlatkifejezés |
| der Wehruf Substantiv | panaszkodásfőnév |
| wehrunwillig | |
| der Wehrverband Substantiv [ˈveːɐ̯fɛɐ̯ˌbant] | félkatonai, egyenruhás önkéntesekből álló szervezet, tagjai csak időszakosan teljesítenek szolgálatotkifejezés |
| das Wehrwesen Substantiv | hadügy◼◼◼főnév |
| die Wehrwissenschaft [der Wehrwissenschaft; —] Substantiv | hadtudományokfőnév |
| anwehen [wehte an; hat angeweht] Verb | (fel)szítige összefújige összehordige ráfújige |
| anwehen [wehte an; hat angeweht] Phrase | feléje fújkifejezés halomba fújkifejezés rakásba fújkifejezés |
| fortwehen [wehte fort; ist fortgeweht] Verb | elfúj (szél)ige tovább fújkifejezés |
| umwehen [wehte um; hat umgeweht] Verb [ˈʊmˌveːən] | elfújige fújva eldöntkifejezés |
| wegwehen [wehte weg; ist weggeweht] Verb | elfúj◼◼◼ige |
| zuwehen [wehte zu; hat zugeweht] Verb [ˈt͡suːˌveːən] | befúj◼◼◼ige odafújige |
