Deutsch-Ungarisch Wörterbuch »
ko- bedeutet auf Ungarisch
| Deutsch | Ungarisch |
|---|---|
| der Kochherd Substantiv | tűzhely◼◼◼főnév |
| die Köchin [der Köchin; die Köchinnen] Substantiv [ˈkœçɪn] | szakácsnő◼◼◼főnévŐ szakácsnő. = Sie ist Köchin. szakácsné◼◼◻főnév |
| der Kochkessel Substantiv [ˈkɔxˌkɛsl̩] | főzőüst◼◼◼főnév bogrács◼◻◻főnév |
| die Kochkiste Substantiv | főzőládafőnév |
| die Kochkunst [der Kochkunst; die Kochkünste] Substantiv [ˈkɔxˌkʊnst] | szakácsművészet◼◼◼főnév szakácsmesterség◼◻◻főnév konyhai mesterfogásokkifejezés |
| der Kochkurs [des Kochkurses; die Kochkurse] (Verwandte Form: Kochkursus) Substantiv [ˈkɔxˌkʊʁs] | főzőtanfolyam◼◼◼főnév |
| der Kochkursus [des Kochkursus; die Kochkurse] (Verwandte Form: Kochkurs) Substantiv selten | főzőtanfolyamfőnév |
| der Kochlöffel [des Kochlöffels; die Kochlöffel] Substantiv [ˈkɔxˌlœfəl] | főzőkanál◼◼◼főnév fakanál◼◼◼főnév |
| die Kochmulde Substantiv | tűzhely◼◼◼főnév |
| die Kochmütze [der Kochmütze; die Kochmützen] Substantiv [ˈkɔxˌmʏt͡sə] | szakácssapkafőnév |
| die Kochnische [der Kochnische; die Kochnischen] Substantiv [ˈkɔxˌniːʃə] | teakonyha◼◼◼főnév főzőfülke◼◼◻főnév |
| die Kochplatte [der Kochplatte; die Kochplatten] Substantiv [ˈkɔxˌplatə] | rezsó◼◼◼főnév |
| das Kochrezept [des Kochrezept(e)s; die Kochrezepte] Substantiv [ˈkɔxʁeˌt͡sɛpt] | recept (ételkészítési leírás)◼◼◼főnév |
| die Kochsahne Substantiv | főzőtejszínfőnév |
| das Kochsalz [des Kochsalzes; —] Substantiv [ˈkɔxˌzalt͡s] | só◼◼◼főnév konyhasó◼◼◼főnév |
| kochsalzarm | sószegény◼◼◼ |
| die Kochsalzlösung [der Kochsalzlösung; die Kochsalzlösungen] Substantiv [ˈkɔxzalt͡sˌløːzʊŋ] | sóoldat◼◼◼főnév |
| die Kochschule [der Kochschule; die Kochschulen] Substantiv | főzőiskola◼◼◼főnév |
| der Kochstein Substantiv | főzőkőfőnév |
| abkochen [kochte ab; hat abgekocht] Verb | felforral◼◼◼ige leforrázige |
| ankochen [kochte an; hat angekocht] Verb | előfőz◼◼◼ige rövid ideig főzkifejezés |
| aufkochen [kochte auf; hat aufgekocht] Verb [ˈaʊ̯fˌkɔxn̩] | felforral◼◼◼ige felmelegít (ételt)◼◻◻ige |
| aufkochen [kochte auf; ist aufgekocht] Verb [ˈaʊ̯fˌkɔxn̩] | felforr◼◻◻ige |
| auskochen [kochte aus; hat ausgekocht] Verb [ˈaʊ̯sˌkɔxn̩] | kifőz◼◼◼ige kiagyalige |
| einkochen [kochte ein; hat eingekocht] Verb [ˈaɪ̯nˌkɔxn̩] | befőz◼◼◼ige |
| überkochen [kochte über; ist übergekocht] Verb [ˈyːbɐˌkɔxn̩] | kifut◼◼◼igeKifutott a tej. = Die Milch ist übergekocht. kiforrige |
| vorkochen [kochte vor; hat vorgekocht] Verb [ˈfoːɐ̯ˌkɔxn̩] | előfőz◼◼◼ige |
| der Kochtopf [des Kochtopf(e)s; die Kochtöpfe] Substantiv [ˈkɔxˌtɔp͡f] | lábas◼◼◼főnév |
