Deutsch | Ungarisch |
---|---|
kennen [kannte; hat gekannt] Verb [ˈkɛnən] | ismer (vmit/vkit)◼◼◼igeIsmeri őt. = Er kennt ihn. |
Kennen Sie ein gutes Restaurant hier? | |
kennengelernt Adjektiv [ˈkɛnənɡəˌlɛʁnt] | megismert◼◼◼melléknévJohni megismert egy török lányt, majd amikor megcsalta őt, megismerte a fiútestvéreit is. = John hatte eine Türkin kennengelernt, und nachdem er sie betrogen hat, hat er ihre Brüder auch kennengelernt. |
kennenlernen [lernte kennen; hat kennengelernt] (Von Duden empfohlene Schreibung) (Alternative Schreibung: kennen lernen) Verb [ˈkɛnənˌlɛʁnən] | megismer◼◼◼ige megismerkedik◼◼◼igeMegismerkedtem egy lánnyal. = Ich habe ein Mädchen kennengelernt. megismeri egymást◼◼◻kifejezés |
kennenlernen, sich [lernte kennen; hat kennengelernt] Verb | megismerkednek egymássalkifejezés |
aberkennen [erkannte ab; hat aberkannt] Verb [ˈapʔɛɐ̯ˌkɛnən] | nem ismer el◼◼◼kifejezés elvitatige kétségbe vonkifejezés |
anerkennen [anerkannte/erkannte an; hat anerkannt] Verb [ˈanʔɛɐ̯ˌkɛnən] | elismer◼◼◼igeJohn elismerte a vereségét. = John hat seine Niederlage anerkannt. elfogad (érvényesnek/jogosnak)◼◼◼ige tiszteletben tart◼◼◻kifejezés méltányol◼◻◻ige beismer◼◻◻ige respektál◼◻◻ige akceptálige |
anerkennend Adjektiv [ˈanʔɛɐ̯ˌkɛnənt] | elismerő◼◼◼melléknév méltányolómelléknév nyugtázómelléknév |
anerkennenswert Adjektiv | elismerésre méltó◼◼◼kifejezés dicséretre méltó◼◼◻kifejezés |
auskennen, sich [kannte sich aus; hat sich ausgekannt] Verb | eligazodikige kiismeri magátkifejezés |
bekennen [bekannte; hat bekannt] Verb [bəˈkɛnən] | elismer◼◼◼igeElismerte a vétkét. = Er bekannte seine Schuld. bevall◼◼◻ige beismer◼◼◻igeBeismerte a bűnét. = Er bekannte seine Schuld. |
den ersten Preis zuerkennen | |
der Kragenspiegel [des Kragenspiegels; die Kragenspiegel] (Abzeichen auf den Kragenecken der Uniformjacke, an denen die Zugehörigkeit zu einer bestimmten Truppe o. Ä. zu erkennen ist.) Substantiv [ˈkʁaːɡn̩ˌʃpiːɡl̩] Militär | paroli (Katonai jelzés az egyenruha hajtókáján; a katona hovatartozását /csapattestét, fegyvernemét/ jelöli.)főnév |
einbekennen [bekannte ein; hat einbekannt] Verb | beismer◼◼◼ige bevallige |
Eine knappe Fahrstunde von Nürnberg Richtung Süden kann man zwischen den Städten Weißenburg und Treuchtlingen heute noch im Landschaftsbild Reste und Zeichen des mittelalterlichen Kanalbaus erkennen. | Nürnbergtől alig egy órányi autóútra délre, Weißenburg és Treuchtlingen városok között még ma is felismerhetők a középkori csatornaépítés maradványai és jelei a tájban. |
erkennen [erkannte; hat erkannt] Verb [ɛɐ̯ˈkɛnən] | felismer◼◼◼igeFelismertem őt. = Ich habe sie erkannt. elismer◼◼◼igeElismertem a hibáimat. = Ich erkannte meine Fehler. észlel◼◼◼ige megismer◼◼◻igeMiről fogom megismerni önt? = Wie werde ich Sie erkennen? érzékel◼◼◻ige észrevesz◼◼◻igeJohni közvetlenül Mari mellett ment el anélkül, hogy észrevette volna őt. = John lief direkt an Mary vorbei, ohne sie zu erkennen. felfedez◼◼◻igeFelfedezel valami különbséget? = Kannst du einen Unterschied erkennen? kimutat◼◼◻ige |