eugen означает в венгерский
| Немецкий | Венгерский |
|---|---|
| die Kraftfahrzeugentwicklung Substantiv | gépkocsifejlesztésfőnév |
| der Kronzeuge [des Kronzeugen; die Kronzeugen] Substantiv [ˈkʁoːnˌt͡sɔɪ̯ɡə] | koronatanú◼◼◼főnév |
| niederbeugen (sich) [beugte nieder; hat niedergebeugt] Verb | lehajol◼◼◼ige meghajol◼◼◼ige |
| der Ohrenzeuge [des Ohrenzeugen; die Ohrenzeugen] Substantiv [ˈoːʁənˌt͡sɔɪ̯ɡə] | fültanú◼◼◼főnév |
| die Rumpfbeuge [der Rumpfbeuge; die Rumpfbeugen] Substantiv [ˈʁʊmp͡fˌbɔɪ̯ɡə] | törzshajlításfőnév |
| suchterzeugend Adjektiv | rabjává tevőkifejezés |
| der Tatzeuge [des Tatzeugen; die Tatzeugen] Substantiv | tanú [~t, ~ja, ~k]főnév |
| der Trauzeuge [des Trauzeugen; die Trauzeugen] Substantiv [ˈtʁaʊ̯ˌt͡sɔɪ̯ɡə] | esküvői tanú◼◼◼kifejezés házasságkötési tanúkifejezés |
| überzeugen [überzeugte; hat überzeugt] Verb [yːbɐˈt͡sɔɪ̯ɡŋ̍] | meggyőz◼◼◼igeEz engem meggyőz. = Das überzeugt mich. rábeszél◼◼◻ige |
| überzeugen (sich) [überzeugte; hat überzeugt] Verb | meggyőződik [-ött, győződjön/győződjék meg, -ne/-nék]◼◼◼ige |
| der Unfallzeuge [des Unfallzeugen; die Unfallzeugen] Substantiv [ˈʊnfalˌt͡sɔɪ̯ɡə] | baleset tanúja◼◼◼kifejezés |
| verbeugen (sich) [verbeugte sich; hat sich verbeugt] Verb | meghajol◼◼◼ige meghajtja magát◼◼◻ige |
| von etw zeugen | |
| vorbeugen [beugte vor; hat vorgebeugt] Verb [ˈfoːɐ̯ˌbɔɪ̯ɡn̩] | megelőz◼◼◼ige elévágige |
| vorbeugen [beugte vor; hat vorgebeugt] Verb [ˈfoːɐ̯ˌbɔɪ̯ɡn̩] | elébe vágige elejét vesziige előrehajlikige előrehajlítige útját álljaige |
| vorbeugen (sich) [beugte vor; hat vorgebeugt] Verb | előrehajol◼◼◼ige |
| vorbeugend Adjektiv [ˈfoːɐ̯ˌbɔɪ̯ɡn̩t] | megelőző◼◼◼melléknévMuszáj megtennünk a megelőző intézkedéseket az árvízzel szemben. = Wir müssen vorbeugende Maßnahmen gegen Hochwasser ergreifen. előrehajolómelléknév |
| vorbeugende Information | |
| vorbeugende Maßnahmen | |
| der Zeitzeuge [des Zeitzeugen; die Zeitzeugen] Substantiv [ˈt͡saɪ̯tˌt͡sɔɪ̯ɡə] | szemtanú (történelmi vonatkozásban)◼◼◼főnév kortárs◼◼◻főnév kortanúfőnév |
| zeugen [zeugte; hat gezeugt] Verb [ˈt͡sɔɪ̯ɡŋ̍] | tanúskodik [-ott, -jon/-jék, -na/-nék]◼◼◼ige nemz [~ett, ~zen, ~ene]◼◼◼ige alkot [~ott, alkosson, ~na]◼◼◻ige megteremt◼◻◻ige |
| der Zeuge [des Zeugen; die Zeugen] Substantiv [ˈt͡sɔɪ̯ɡə] | tanú [~t, ~ja, ~k]◼◼◼főnévTanú voltam. = Ich war Zeuge. |
| Zeugen beibringen | |
| Zeugen bestechen | |
| Zeugen Jehovas | Jehova Tanúi◼◼◼ |
