Немецкий | Венгерский |
---|---|
bloß [bloßer; am bloßesten] Adjektiv [bloːs] | puszta◼◼◼melléknév hát◼◼◻közb tiszta◼◼◻melléknév csupasz◼◼◻melléknévCsupasz kézzel nyúltál a szemetesbe? Megvághattad volna magadat egy konzervesdobozzal! = Du hast mit der bloßen Hand in den Mülleimer gegriffen? Du hättest Dich an einer Konservendose schneiden können! merő◼◼◻melléknév fedetlen◼◻◻melléknév csak◼◻◻közb pőremelléknév mez(i)telenmelléknév |
bloß Adverb [bloːs] | csupán◼◼◼határozószóCsupán nyerni szeretnék. = Ich möchte bloß gewinnen. pusztán◼◼◼határozószó merőben◼◻◻határozószó (alig)hogy◼◻◻határozószó csupaszon◼◻◻határozószó csak(is)◼◻◻határozószó éppen most◼◻◻határozószó fedetlen(ül)határozószó mez(i)telen(ül)határozószó pont mosthatározószó |
bloßstrampeln, sich (Von Duden empfohlene Schreibung: bloß strampeln sich) | |
bloßfüßig | mezítláb◼◼◼ |
bloßliegen [lag bloß; hat bloßgelegen] Verb | csupaszige födetlenige szabadon vankifejezés |
bloßlegen [legte bloß; hat bloßgelegt] Verb | felfed◼◼◼ige feltár◼◼◼ige felderítige |
bloßstellen [stellte bloß; hat bloßgestellt] Verb [ˈbloːsˌʃtɛlən] | megszégyenít◼◼◼ige nevetségessé tesz◼◻◻kifejezés cikiz◼◻◻ige meghurcol◼◻◻ige |
bloßstellen, sich [stellte bloß; hat bloßgestellt] Verb | megszégyenülige nevetségessé teszi magátkifejezés szégyent vallkifejezés |
die Bloßlegung Substantiv | kitakarás◼◼◼főnév |
die Bloßstellung [der Bloßstellung; die Bloßstellungen] Substantiv | leleplezés◼◼◼főnév |
die Bloßlegung der Gründe | |
Im Schlaf das Kind hat sich schon wieder bloß gestrampelt. | |
mit dem bloßen Schreck(en) davonkommen |