венгерский-немецкий словарь » tisztesség meaning in немецкий

венгерскийнемецкий
tisztesség főnév

die Integrität [der Integrität; —]◼◼◼ Substantiv
[ˌɪntɛɡriːtˈɛːt]

die Ehre [der Ehre; die Ehren]◼◻◻ Substantiv
[ˈeːrə]

die Lauterkeit [der Lauterkeit; —]◼◻◻ Substantiv
[lˈaʊtɜkˌaɪt]

der Anstand [des Anstands/Anstandes; die Anstände] Substantiv
[ˈanʃtˌant]

die Anständigkeit [der Anständigkeit] Substantiv
[ˈanʃtˌɛndɪçkˌaɪt]

das Dekorum [des Dekorums; —] Substantiv
[dˈeːkoːrˌʊm]

die Ehrbarkeit Substantiv
[ˈeːɾbaɾkˌaɪt]

die Rechtschaffenheit [der Rechtschaffenheit; die Rechtschaffenheiten] Substantiv
[rˈɛçtʃafˌɛnhaɪt]

tisztesség kedvéért kifejezés

anstandshalber Adverb
[ˈanʃtˌantshalbɜ]

tisztesség szabályai főnév

die Anstandsregel Substantiv
[ˈanʃtˌantsreːɡəl]

tisztességes melléknév

die Redlichkeit [der Redlichkeit; —]◼◼◼ Substantiv
[rˈeːtlɪçkˌaɪt]

anständig◼◼◻ Adjektiv
[ˈanʃtˌɛntlɪç]

anständig [anständiger; am anständigsten]◼◼◻ Adjektiv
[ˈanʃtˌɛndɪç]

achtbar [achtbarer; am achtbarsten] Adjektiv
[ˈaxtbɑːɾ]

ehrbar [ehrbarer; am ehrbarsten] Adjektiv
[ˈeːɾbɑːɾ]

ehrenwert [ehrenwerter; am ehrenwertesten] Adjektiv
[ˈeːrənvˌeːɾt]

ehrliebend Adjektiv
[ˈeːɾliːbənt]

ehrsam Adjektiv
[ˈeːɾzɑːm]

honett [honetter; am honettesten] Adjektiv
[hoːnˈɛt]

rechtschaffen [rechtschaffner; am rechtschaffensten] Adjektiv
[rˈɛçtʃafən]

tisztességes külsejű melléknév

salonfähig [salonfähiger; am salonfähigsten] Adjektiv
[zˈɑlɔnfˌɛːɪç]

tisztességesség főnév

die Ehrenhaftigkeit Substantiv
[ˈeːrənhˌaftɪçkˌaɪt]

die Ehrsamkeit Substantiv
[ˈeːɾzɑːmkˌaɪt]

tisztességtelen melléknév

unfair◼◼◼ Adjektiv
[ˈʊnfˌɛːɾ]

gewissenlos◼◻◻ Adjektiv
[ɡəvˈɪsənlˌoːs]

unehrlich [unehrlicher; am unehrlichsten]◼◻◻ Adjektiv
[ˈʊnˌeːɾlɪç]

unredlich◼◻◻ Adjektiv
[ˈʊnrˌeːtlɪç]

inkorrekt [inkorrekter; am inkorrektesten] Adjektiv
[ɪnkˈɔrɛkt]
bildungssprachlich

lasziv [lasziver; am laszivsten] Adjektiv
[lˈastsiːf]

unanständig [unanständiger; am unanständigsten] Adjektiv
[ˈʊnanʃtˌɛndɪç]

tisztességtelen verseny

Schmutzkonkurrenz[ʃmˌʊtskɔnkʊrˈɛnts]

tisztességtelenség főnév

die Unredlichkeit◼◼◼ Substantiv
[ˈʊnrˌeːtlɪçkˌaɪt]

die Unanständigkeit Substantiv
[ˈʊnanʃtˌɛndɪçkˌaɪt]

Tisztességtelenül járt el.

Er hat sich inkorrekt benommen.

tisztességtudás főnév

der Verlaub [des Verlaubs; —] Substantiv
[fɛɾlˈaʊp]

a tisztesség kedvéért kifejezés

anstandhalber Adverb
[ˈanʃtˌanthalbɜ]

feddhetetlen, a tisztességére kínosan ügyelő ember főnév

der Saubermann Substantiv
[zˈaʊbɜmˌan]

helyettesítő áldozat (egy alacsonyabb rangú ember feláldozása egy mgasabb rangú tisztességének fenntartása érdekében) főnév
átv

das Bauernopfer [des Bauernopfers; die Bauernopfer] Substantiv
[bˈaʊɜnˌɔpfɜ]

nem becsületes / tisztességtelen melléknév

unehrlich [unehrlicher; am unehrlichsten] Adjektiv
[ˈʊnˌeːɾlɪç]

nyárspolgári tisztesség kifejezés

die Ehrpusseligkeit [der Ehrpusseligkeit; die Ehrpusseligkeiten] Substantiv
[ˈeːɾpʊsˌeːlɪçkˌaɪt]

12

You can find it in:

венгерскийнемецкий

Like most websites, DictZone.com also uses cookies. Change settings later / more info: Data Protection

Cookies help us to improve our service (with statistics), to maintain (with advertising), and to improve our user experience.

Accept all cookies

Cookies help us to:

Save settings
Accept all cookies