urteil означает в венгерский
| Немецкий | Венгерский |
|---|---|
| das Urteil [des Urteils; die Urteile] Substantiv [ˈuːɐ̯ˌtaɪ̯l] Rechtssprache | ítélet◼◼◼főnév |
| das Urteil [des Urteils; die Urteile] Substantiv [ˈuːɐ̯ˌtaɪ̯l] | vélemény◼◼◻főnév megítélés◼◼◻főnév |
| urteilen [urteilte; hat geurteilt] (über mit Akkusativ) Verb [ˈuːɐ̯ˌtaɪ̯lən] | ítél◼◼◼igeNe ítélj meg másokat olyan gyorsan! = Urteile nicht zu schnell über andere! ítélkezik◼◼◼igeNincs jogod, hogy ezek az emberek felett ítélkezzél. = Du hast kein Recht, über diese Menschen zu urteilen. megítél (valakit)◼◼◻kifejezés vélekedik◼◻◻ige |
| die Urteilsbegründung [der Urteilsbegründung; die Urteilsbegründungen] Substantiv | az ítélet indoklása◼◼◼kifejezés |
| urteilsfähig | ítélőképes◼◼◼ |
| die Urteilsfähigkeit [der Urteilsfähigkeit; die Urteilsfähigkeiten] Substantiv | ítélőképesség◼◼◼főnév |
| die Urteilskraft [der Urteilskraft; die Urteilskräfte] Substantiv | ítélőképesség◼◼◼főnév |
| der Urteilsspruch [des Urteilsspruch(e)s; die Urteilssprüche] Substantiv [ˈuːɐ̯taɪ̯lsˌʃpʁʊx] | ítélet◼◼◼főnév döntés◼◼◻főnév vélemény◼◻◻főnév verdiktfőnév |
| die Urteilssprüche Substantiv [ˈuːɐ̯taɪ̯lsˌʃpʁʏçə] | ítélet◼◼◼főnév verdiktfőnév véleményfőnév |
| die Urteilsverkündung [der Urteilsverkündung; die Urteilsverkündungen] Substantiv [ˈuːɐ̯taɪ̯lsfɛɐ̯ˌkʏndʊŋ] | ítélet kimondásakifejezés |
| das Urteilsvermögen [des Urteilsvermögens; —] Substantiv [ˈuːɐ̯taɪ̯lsfɛɐ̯ˌmøːɡn̩] | ítélőképesség◼◼◼főnév |
| die Urteilsvollstreckung [der Urteilsvollstreckung; die Urteilsvollstreckungen] Substantiv | ítélet végrehajtása◼◼◼kifejezés |
| aburteilen [urteilte ab; hat abgeurteilt] Verb | elítél◼◼◼ige ítélkezik◼◼◻ige |
| abgeurteilt Adjektiv | elítélt◼◼◼melléknév |
| aburteilend Adjektiv | elítélőmelléknév |
| die Aburteilung [der Aburteilung; die Aburteilungen] Substantiv [ˈapʔʊʁˌtaɪ̯lʊŋ] | elítélés◼◼◼főnév |
| die Angestelltenbeurteilung Substantiv | alkalmazott megítélésekifejezés |
| die Beurteilbarkeit [der Beurteilbarkeit; —] Substantiv | értékelhetőségfőnév |
| beurteilen [beurteilte; hat beurteilt] Verb [bəˈʔʊʁtaɪ̯lən] | értékel◼◼◼ige megítél◼◼◼igeEzt nem tudom megítélni. = Das kann ich nicht beurteilen. megbírál◼◻◻igeNem olvastam a könyvet, tehát nem tudom megbírálni. = Ich habe das Buch nicht gelesen, also kann ich es nicht beurteilen. |
| beurteilend Adjektiv [bəˈʔʊʁtaɪ̯lənt] | ítélő◼◼◼melléknév |
| der Beurteiler [des Beurteilers; die Beurteiler] Substantiv | megítélő◼◼◼főnév elbírálófőnév megbírálófőnév ítéletet alkotó emberkifejezés |
| die Beurteilung [der Beurteilung; die Beurteilungen] Substantiv [bəˈʔʊʁtaɪ̯lʊŋ] | megítélés◼◼◼főnév |
| das Beurteilungsblatt Substantiv | értékelési lapkifejezés |
| die Beurteilungskriterium Substantiv | megítélési kritérium◼◼◼kifejezés |
| der Beurteilungsmaßstab Substantiv |
