tand означает в венгерский
| Немецкий | Венгерский |
|---|---|
| der Angstzustand [des Angstzustand(e)s; die Angstzustände] Substantiv [ˈaŋstt͡suˌʃtant] | félelmi állapot◼◼◻kifejezés |
| der Anlagenbestand Substantiv | befektetési állománykifejezés |
| die Anlagenbestände Substantiv | eszközállományfőnév |
| das Anlagenbestandskonto Substantiv | gyáregység folyószámlájakifejezés |
| der Anstand [des Anstand(e)s; die Anstände] Substantiv [ˈanˌʃtant] | tisztesség [~et, ~e]◼◼◼főnévSzemernyi tisztesség sem szorult beléjük? = Haben sie denn keinen Funken Anstand? illem [~et, ~e]◼◼◻főnév illendőség [~et, ~e]◼◼◻főnév halogatás [~t, ~a, ~ok]◼◻◻főnév nehézség [~et, ~e, ~ek]◼◻◻főnév aggály [~t, ~a, ~ok]◼◻◻főnév késedelem [késedelmet, késedelme]főnév kifogásfőnév |
| anstandhalber Adverb | a tisztesség kedvéértkifejezés |
| die Anständigkeit [der Anständigkeit] Substantiv [ˈanʃtɛndɪçˌkaɪ̯t] | tisztesség [~et, ~e]◼◼◼főnév becsületesség [~et, ~e]◼◼◻főnév illendőség [~et, ~e]◼◻◻főnév |
| der Anstandsbesuch Substantiv | udvariassági látogatáskifejezés |
| die Anstandsdame [der Anstandsdame; die Anstandsdamen] Substantiv [ˈanʃtant͡sˌdaːmə] | gardedám [~ot, ~ja, ~ok]◼◼◼főnév kísérő dámakifejezés |
| die Anstandsformen Substantiv | udvariassági formákkifejezés |
| anstandshalber Adverb [ˈanʃtant͡sˌhalbɐ] | tisztesség kedvéértkifejezés |
| anstandslos Adverb [ˈanʃtant͡sˌloːs] | akadálytalanul◼◼◼határozószó nehézség nélkülkifejezés simánhatározószó |
| der Anstandsort Substantiv | illemhelyfőnév |
| die Anstandsregel [der Anstandsregel; die Anstandsregeln] Substantiv [ˈanʃtant͡sˌʁeːɡl̩] | tisztesség szabályai◼◼◼kifejezés jómodor szabályaikifejezés viselkedési szabályokkifejezés |
| der Anstandswauwau [des Anstandswauwaus; die Anstandswauwaus] Substantiv [ˈanʃtant͡svaʊ̯ˌvaʊ̯] umgangssprachlich scherzhaft, besonders früher | gardedám [~ot, ~ja, ~ok]◼◼◼főnév illemhölgyfőnév kisérőnőfőnév |
| der Antwortzustand Substantiv | válaszolási állapotkifejezés |
| der Arbeiteraufstand Substantiv | munkásfelkelés◼◼◼főnév |
| die Arbeitsrückstände Substantiv | munkahátralék◼◼◼főnév |
| auferstanden Adjektiv [ˈaʊ̯fʔɛɐ̯ˌʃtandn̩] | feltámadt◼◼◼melléknév |
| auferstehen [erstand auf; ist auferstanden] Verb [ˈaʊ̯fʔɛɐ̯ˌʃteːən] | feltámad◼◼◼ige |
| aufstehen [stand auf; ist aufgestanden] Verb [ˈaʊ̯fˌʃteːən] | felkel◼◼◼igeIdeje felkelni! = Es ist Zeit aufzustehen! feláll◼◼◼igeSegíts felállni. = Hilf mir aufzustehen. |
| aufstehen [stand auf; hat/ist aufgestanden] Verb [ˈaʊ̯fˌʃteːən] | felébred◼◼◻igeKorán felébredtem, de nem keltem fel nyolcig. = Ich bin früh aufgewacht, bis acht Uhr aber nicht aufgestanden. |
