pfeifen [pfiff; hat/ist gepfiffen] означает в венгерский

Немецкий	Венгерский
pfeifen [pfiff; hat/ist gepfiffen] Verb [ˈp͡faɪ̯fn̩]	fütyül◼◼◼igeFütyül a szél. = Der Wind pfeift. sípol◼◼◻ige pipázik◼◼◻igeJohn pipázik. = John raucht Pfeife. elfütyülige
das Pfeifen Substantiv [ˈp͡faɪ̯fn̩]	pipázás◼◼◼főnév elfütyül◼◻◻főnév
der Pfiff [des Pfiff(e)s; die Pfiffe] Substantiv [p͡fɪf]	fütty◼◼◼főnév füttyentés◼◻◻főnév cselfőnév cselfogásfőnév fortélyfőnév

Немецкий

Венгерский

pfeifen [pfiff; hat/ist gepfiffen] Verb
[ˈp͡faɪ̯fn̩]

fütyül◼◼◼igeFütyül a szél. = Der Wind pfeift.

sípol◼◼◻ige

pipázik◼◼◻igeJohn pipázik. = John raucht Pfeife.

das Pfeifen Substantiv
[ˈp͡faɪ̯fn̩]

pipázás◼◼◼főnév

elfütyül◼◻◻főnév

der Pfiff [des Pfiff(e)s; die Pfiffe] Substantiv
[p͡fɪf]

fütty◼◼◼főnév