lau означает в венгерский
| Немецкий | Венгерский |
|---|---|
| auslaugen [laugte aus; hat ausgelaugt] Verb [ˈaʊ̯sˌlaʊ̯ɡn̩] | kifacsar (kimerít)◼◼◻igeKifacsart voltam. = Ich war ausgelaugt. |
| die Lauheit [der Lauheit; —] Substantiv | langyosság [~ot, ~a]◼◼◼főnév langymelegség◼◻◻főnév lagymatagság [~ot, ~a]főnév |
| die Laune [der Laune; die Launen] Substantiv [ˈlaʊ̯nə] | hangulat [~ot, ~a, ~ok]◼◼◼főnévJó a hangulat? = Seid ihr guter Laune? kedv [~et, ~e]◼◼◻főnévJó a kedvem. = Ich bin guter Laune. kedélyállapot◼◻◻főnév szeszély(eskedés)főnév |
| Laune des Schicksals | |
| launenhaft Adjektiv | szeszélyes◼◼◼melléknév |
| die Launenhaftigkeit [der Launenhaftigkeit; die Launenhaftigkeiten] Substantiv | szeszélyesség [~et, ~e]◼◼◼főnév |
| launig [launiger; am launigsten] Adjektiv [ˈlaʊ̯nɪç] | szeszélyes◼◼◼melléknév tréfás◼◼◻melléknév ötletesmelléknév |
| launisch [launischer; am launischsten] Adjektiv [ˈlaʊ̯nɪʃ] | szeszélyes◼◼◼melléknévA macskák szeszélyes állatok. = Katzen sind launische Tiere. bogaras◼◻◻melléknév |
| der Laureat [des Laureaten; die Laureaten] Substantiv [laʊ̯ʁeˈaːt] | babérlevéllel kitüntetett költőkifejezés |
| laurentisch Adjektiv | laurenciumimelléknév őskori hegykialakuláskifejezés |
| lauretanisch Adjektiv | Loretóbol valókifejezés |
| die Laurie Substantiv | Laura◼◼◼főnév |
| der Laurin Substantiv | zsír [~t, ~ja, ~ok]főnév |
| das Tausendgüldenkraut [des Tausendgüldenkraut(e)s; —] (Pflanzengattung) (auch: Tausendguldenkraut, Bitterkraut, Fieberkraut, Gottesgnadenkraut, Laurinkraut oder Sanktorinkraut) Substantiv [taʊ̯zn̩tˈɡʏldn̩kʁaʊ̯t] | ezerjófű (növénynemzetség) (Centaurium)◼◼◼főnév |
| die Laus [der Laus; die Läuse] Substantiv [laʊ̯s] | tetű [~t/tetvet, ~je/tetve, ~k/tetvek]◼◼◼főnév |
| das Lausanne Substantiv [loˈzan] | Lausanne◼◼◼főnév |
| der Lausbub [des Lausbuben; die Lausbuben] Substantiv | csirkefogó◼◼◼főnév |
| lausbübisch Adjektiv | rosszalkodómelléknév |
| die Lauschaktion [der Lauschaktion; die Lauschaktionen] Substantiv | hallgatózási akciókifejezés |
| lauschen [lauschte; hat gelauscht] Verb [ˈlaʊ̯ʃn̩] | hallgat [~ott, hallgasson, ~na]◼◼◼igeJohni hallgatta Mari énekét. = John lauschte Marias Gesang. figyel [~t, ~jen, ~ne]◼◼◼igeJohn figyelte a part felől érkező hullámok morajlását. = John lauschte dem Geräusch der gegen den Strand brandenden Wellen. hallgatózik◼◼◻ige hallgatózik (kulcslyukon)◼◼◻ige fülel [~t, ~jen, ~ne]◼◼◻ige hallgatódzik [-ott, -hallgatózzon (hallgatóddzon)/hallgatózzék (hallgatóddzék), -na/-nék]ige |
| der Lauscher [des Lauschers; die Lauscher] Substantiv | hallgatódzó [~t, ~ja, ~k]főnév |
| lauschicht Adjektiv | csendes (nyugalmas)melléknév eldugottmelléknév meghittmelléknév |
| die Läuse Substantiv [ˈlɔɪ̯zə] | tetvek◼◼◼főnév |
| der Läusebefall [des Läusebefall(e)s; die Läusebefälle] Substantiv [ˈlɔɪ̯zəbəˌfal] | tetvesedésfőnév |
