Немецкий-Венгерский словарь »

dienst означает в венгерский

НемецкийВенгерский
die Dienstbereitschaft [der Dienstbereitschaft; —] Substantiv

készségességfőnév

szolgálatosságfőnév

ügyeletességfőnév

die Dienstbeschädigung Substantiv

szolgálatban szerzett rokkantságkifejezés

szolgálatban szerzett sérüléskifejezés

der Dienstbetrieb Substantiv

szolgálat ellátásakifejezés

die Dienstbezeichnung Substantiv

rendfokozati jelzéskifejezés

die Dienstbezüge Substantiv

szolgálati illetmények◼◼◼kifejezés

der Dienstbote [des Dienstboten; die Dienstboten] Substantiv
[ˈdiːnstˌboːtə]

szolga◼◼◼főnév

küldönc◼◻◻főnév

die Dienste Substantiv
[ˈdiːnstə]

szolgáltatások◼◼◼főnév

der Diensteid Substantiv

hivatalifőnév

szolgálati eskükifejezés

der Diensteifer Substantiv

ügybuzgalom◼◼◼főnév

diensteifrig Adjektiv

ügybuzgómelléknév

die Dienstenthebung Substantiv

felfüggesztés◼◼◼főnév

die Dienstentlassung Substantiv

elbocsátásfőnév

dienstfähig Adjektiv
[ˈdiːnstˌfɛːɪç]

szolgálatképes◼◼◼melléknév

(katonai) szolgálatra alkalmaskifejezés

dienstfertig

szolgálatra kész◼◼◼

dienstfrei Adjektiv

szolgálatmentes◼◼◼melléknév

der Dienstgang Substantiv

ellenőrző útkifejezés

der Dienstgeber [des Dienstgebers; die Dienstgeber] Substantiv

munkáltató◼◼◼főnév

munkaadó◼◻◻főnév

der Dienstgebrauch Substantiv

szolgálati◼◼◼főnév

hivatali használat◼◼◻kifejezés

das Dienstgeheimnis [des Dienstgeheimnisses; die Dienstgeheimnisse] Substantiv
[ˈdiːnstɡəˌhaɪ̯mnɪs]

szolgálati◼◼◼főnév

hivatali titok◼◼◻kifejezés

das Dienstgespräch [des Dienstgespräch(e)s; die Dienstgespräche] Substantiv

szolgálati beszélgetéskifejezés

das Dienstgewicht Substantiv

szolgálati súly◼◼◼kifejezés

der Dienstgrad [des Dienstgrad(e)s; die Dienstgrade] Substantiv
[ˈdiːnstˌɡʁaːt]

rendfokozat◼◼◼főnév

diensthabend

ügyeletes◼◼◼

napos

der Diensthabende [ein Diensthabender; des/eines Diensthabenden; die Diensthabenden/zwei Diensthabende] substantiviertes Adjektiv

ügyeletes (férfi)◼◼◼főnév

napos (férfi)főnév

szolgálattevő (férfi)főnév

die Diensthabende [eine Diensthabende; der/einer Diensthabenden; die Diensthabenden/zwei Diensthabende] substantiviertes Adjektiv

ügyeletes (nő)◼◼◼főnév

napos (nő)főnév

szolgálattevő (nő)főnév

der Dienstherr Substantiv

szolgálati elöljáró◼◼◼kifejezés

123