dativ означает в венгерский
| Немецкий | Венгерский |
|---|---|
| der Dativ [des Dativs; die Dative] Substantiv | részes eset◼◼◼kifejezés |
| aufschrammen [schrammte auf; hat aufgeschrammt sich [Dativ etw] Verb | felhorzsolja vmijétkifejezés |
| das Dativobjekt [des Dativobjekt(e)s; die Dativobjekte] Substantiv [ˈdaːtiːfʔɔpˌjɛkt] | |
| der Dativus Substantiv | részes esetkifejezés |
| ab (Dativ) Präposition | -ból/-ből (hely)◼◼◼rag -tól, -tőlrag |
| abhold sein + Dativ Phrase | nem szereti (vmit)kifejezés |
| abseits von/+ Dativ preposition | |
| an + Dativ [an] | |
| Angst haben (vor + Dativ) Phrase | aggódik vmi miattkifejezés fél vmitől/vkitőlkifejezés |
| anmaßen (sich) (Dativ) [maßte sich an; hat sich angemaßt] Verb [ˈanˌmaːsn̩] | merészel◼◼◼ige merészkedik◼◼◻ige (jogtalanul) igényt formál vmirekifejezés (jogtalanul) magáénak tulajdonítkifejezés jogtalanul igényelkifejezés jogtalanul követel(ődzik)kifejezés |
| anschauen sich (Dativ) [schaute sich an; hat sich angeschaut] Verb | szemügyre veszkifejezés |
| anstelle von + Dativ preposition | |
| arm sein an (mit Dativ) Phrase | szegény (valamiben)◼◼◼kifejezés |
| auf + Dativ | |
| aufbinden (sich) (Dativ) [band auf; hat aufgebunden] Verb | magára vállal (valamit)kifejezés |
| aufschürfen [schürfte auf; hat aufgeschürft sich (Dativ) etw] Verb | felhorzsolja vmijétkifejezés |
| aufsparen [sparte auf; hat aufgespart sich (Dativ) etw] Verb | (későbbi felhasználásra) tartogat vmitkifejezés félretesz magának vmitkifejezés |
| aufladen, (sich) (Dativ) (lädt auf) [lud auf; hat aufgeladen] (Akkusativ) Verb | magára vállal vmitkifejezés |
| Aufmerksamkeit erweisen (Dativ) Phrase | figyelmet tanúsít valaki irántkifejezés |
| Aufmerksamkeit schenken (Dativ) Phrase | figyelmet szentel (valakinek/valaminek)◼◼◼kifejezés |
| die Aufmunterung (zu + Dativ) Substantiv [ˈaʊ̯fˌmʊntəʁʊŋ] | bátorítás◼◼◼főnév buzdítás◼◼◼főnév |
| aufpacken (sich) (mit Dativ) [packte sich auf; hat sich aufgepackt] Verb | (saját) vállára veszkifejezés magára veszige |
| aus + Dativ preposition [aʊ̯s] | |
| ausbedingen (sich /Dativ) [bedang sich aus; hat sich ausbedungen] Verb [ˈaʊ̯sbəˌdɪŋən] | fenntart (magának) (valamit)ige |
