blei означает в венгерский
| Немецкий | Венгерский |
|---|---|
| das Blei [des Blei(e)s; die Bleie] (Pb) Substantiv [blaɪ̯] | ólom (Pb) [ólmot, ólma, ólmok]◼◼◼főnévArannyá vált a kezében az ólom. = In seiner Hand wurde Blei zu Gold. |
| das Blei [des Blei(e)s; die Bleie] Substantiv [blaɪ̯] | mérőónfőnév |
| die Blei-Borglasur Substantiv | ólom-bórmázfőnév |
| die Bleiasche Substantiv | ólomhamufőnév |
| bleib [blaɪ̯p] | maradj◼◼◼Maradj ott, ahol vagy! Jövök! = Bleib, wo du bist! Ich komme! |
| Bleib mir gewogen. | |
| die Bleibe [der Bleibe; die Bleiben] Substantiv [ˈblaɪ̯bə] | szállás [~t, ~a, ~ok]◼◼◼főnév |
| bleiben [blieb; ist geblieben] Verb [ˈblaɪ̯bn̩] | marad [~t, ~jon, ~na]◼◼◼igeMaradni akarok. = Ich will bleiben. |
| die Bleiben Substantiv [ˈblaɪ̯bn̩] | maradás [~t, ~a]◼◼◼főnévNincs maradásom. = Ich kann nicht bleiben. |
| bleiben [blieb; ist geblieben] Verb [ˈblaɪ̯bn̩] | elesikige megmaradige ott maradige |
| bleibend Adjektiv [ˈblaɪ̯bn̩t] | maradandó◼◼◼melléknév |
| bleibenlassen [ließ bleiben; hat bleibengelassen] Verb [ˈblaɪ̯bn̩ˌlasn̩] | hagy [~ott, ~ja, ~na]ige nem csinálkifejezés |
| sitzen bleiben (bleibt sitzen) [blieb sitzen; ist sitzen geblieben] (Von Duden empfohlene Schreibung) Verb umgangssprachlich | megbukik (iskolában) [-ott, bukjon/bukjék meg, -na/-nék]◼◼◼ige nyakán marad◼◼◻kifejezés felsül (áruval)ige hoppon marad (leány)kifejezés hoppon marad (áruval)kifejezés keletlen marad (tészta)kifejezés petrezselymet árul (leány)kifejezés pártában marad (leány)kifejezés |
| sitzenbleiben (bleibt sitzen) [blieb sitzen; ist sitzen geblieben] (Von Duden empfohlene Schreibung: sitzen bleiben) Verb umgangssprachlich | megbukik (iskolában) [-ott, bukjon/bukjék meg, -na/-nék]◼◼◼ige felsül (áruval)ige hoppon marad (leány)kifejezés hoppon marad (áruval)kifejezés keletlen marad (tészta)kifejezés nyakán maradkifejezés petrezselymet árul (leány)kifejezés pártában marad (leány)kifejezés |
| bleich [bleicher; am bleichsten] Adjektiv [blaɪ̯ç] | sápadt◼◼◼melléknévMa sápadtnak látszol. = Heute siehst du bleich aus. |
| die Bleiche [der Bleiche; die Bleichen] Substantiv [ˈblaɪ̯çə] | fehérítés [~t, ~e]◼◼◼főnév |
| bleichen [bleichte; hat gebleicht] Verb [ˈblaɪ̯çn̩] | fehérít [~ett, ~sen, ~ene]◼◼◼ige |
| bleichen (sich) [bleichte; hat gebleicht] Verb | megfakul◼◼◼ige elhalványul◼◼◻ige |
| der Bleicher Substantiv | fehérítő [~t, ~je, ~k]◼◼◼főnév |
| das Bleichgesicht [des Bleichgesicht(e)s; die Bleichgesichter] Substantiv [ˈblaɪ̯çɡəˌzɪçt] oft scherzhaft | sápadtarcú [~t, ~ja, ~ak]◼◼◼főnév fehér ember◼◼◻kifejezés |
