Ungarisch | Norwegisch |
---|---|
kötelez v | forplikter [forpliktet/forplikta, forpliktet/forplikta] pålegger [påla, pålagt] |
kötelezett adj | |
kötelezettség n | |
kötelezettség nélkül | |
kötelezettséget vállal | |
kötelezettségmulasztás n | |
kötelezettségvállalás n | det å ta på seg en forpliktelse forpliktelse [-n, -r, -ne] |
kötelezi magát | |
kötelezvény n | |
kötelező adj | obligatorisk [-, -e] |
kötelező betegbiztosítás | |
kötelező egyeztető eljárás | |
kötelező erejű | bindende [-, -] forpliktende [-, -] |
kötelező felelősségbiztosítás | |
kötelező gépjármű biztosítás | |
kötelező használat | |
kötelező karantén | |
kötelező megállás | stoppeplikt [-en/-a, -er, -ene] |
kötelező nyelvoktatás | |
kötelező nyugdíjazás | |
kötelező oktatás | |
kötelező olvasmány | |
kötelező pórázhasználat | båndtvang [-en, -er, -ene] |
kötelező pórázt használni | |
kötelező tagság | |
kötelező tananyag | pensum [-et, -er/-a -ene/-saene/-sa] |
kötelező tantárgy | |
kötelező tartalékok | |
kötelező érvénnyel | |
kötelezővé tesz | |
a biztonsági öv használata kötelező | |
a gyanúsított kötelezettségei | |
a nemesség kötelez | adel forplikternoblesse oblige |
a név kötelez | |
a törvény kötelezi | |
adatszolgáltatási kötelezettség |