Ungarisch-Latein Wörterbuch »

szólít bedeutet auf Latein

UngarischLatein
hát (kérdésben, felszólításban) kötőszó

igiturconjunction

ismétlésre fel nem szólított

irrevocatus(3rd)

kedvesem (megszólításban)

carum caput

kegyelmes (megszólítás)

excellentissimus(3rd)

kincsem (megszólításban) főnév

caseus [casei](2nd) M
noun

kis cicám (megszólítás) főnév

catellus [catelli](2nd) M
noun

kiskutyám (megszólítás) főnév

catellus [catelli](2nd) M
noun

kiszólít ige

excito [excitare, excitavi, excitatus](1st)
verb

kiszólított melléknév

excitatus(3rd)
adjective

kutyuskám (megszólítás) főnév

catellus [catelli](2nd) M
noun

leszólít ige

devoco [devocare, devocavi, devocatus](1st) TRANS
verb

megszólít ige

accerso [ivi, itus](3rd)
verb

alloquor [alloqui, allocutus sum](3rd) DEP
verb

arcesso [arcessere, arcessivi, arcessitus](3rd) TRANS
verb

compello(1st)
verb

posco [poscere, poposci, -](3rd)
verb

megszólít valakit

affor affari, affatussum

megszólított főnév

affatus [affatus](4th) M
noun

megszólított melléknév

allocutus(3rd)
adjective

arcessitus(3rd)
adjective

compellatus(3rd)
adjective

megszólítás főnév

allocutio [allocutionis](3rd) F
noun

appellatio [appellationis](3rd) F
noun

invocatio [~onis]noun
F

megszólítás esete

vocativus

megszólító

vocativus(3rd)

megszólító főnév

appellatus [appellati](2nd) M
noun

megszólító eset

casus vocativus

megszólító eset (főnévragozásban)

vocativus [~i]M

most (türelmetlen, felszólítást tartalmazó kérdésben) kötőszó

etiamconjunction

méltóságos (főrendűek, grófok, bárók megszólítása)

illustrissimus(3rd)

nagyméltóságú (megszólítás) melléknév

excellentissimus(3rd)
adjective

nagytekintélyű rektor Úr! (az egyetem rektorának régi megszólítása)

magnifice domine rector!

nevén szólít

compello nomine

nevén szólít valakit

nomine affor aliquem

nos hát (kérdésben, felszólításban) kötőszó

igiturconjunction

nosza! (felszólításban imp-szal)

sane!

odaszólít ige

accieo [acciere, accivi, accitus](2nd) TRANS
verb

accio [accire, accivi, accitus](4th) TRANS
verb

clamo [clamare, clamavi, clamatus](1st)
verb

1234