Ungarisch | Latein |
---|---|
figyelmeztet ige | admoneo [admonere, admonui, admonitus](2nd) TRANS advisatum facereverb attentum facereverb clamo [clamare, clamavi, clamatus](1st) moneo [monere, monui, monitus](2nd) praemoneo [praemonere, praemonui, praemonitus](2nd) vaticinor [vaticinari, vaticinatus sum](1st) DEP |
figyelmeztet (acc, gen de aliqua re) ige | commoneo [commonere, commonui, commonitus](2nd) |
figyelmeztet valakit arra, amit tennie kell (+ coni) | |
figyelmeztet valakit valamilyen tényre (+ acc c inf) | |
figyelmeztet valamire ~ és mond valamit | |
figyelmeztetett főnév | admonitus [admonitus](4th) M |
figyelmeztetlek benneteket: boldog az, aki másnak fájdalmát látva, a sajátját el tudja felejteni (Tibullus) | vos ego nunc moneo, felix quicumque dolore alterius discit posse carere suo |
figyelmeztetni készülő | moniturus(3rd) |
figyelmeztetve közbeszól ige | occino [occinere, occinui, -](3rd) |
figyelmeztetés főnév | admonitio [admonitionis](3rd) F animadversio [animadversionis](3rd) F avisatio [~onis]noun monitio [monitionis](3rd) F monitus [monitus](4th) M |
figyelmeztető | praeventivus(3rd) |
figyelmeztető főnév | monitor [monitoris](3rd) M |
figyelmeztető (személy) főnév | admonitor [admonitoris](3rd) M ostentator [ostentatoris](3rd) M |
a figyelmeztetés és annak elfogadása a másik részéről, a valódi barátság velejárója (Cicero) | |
a gallusok betörésére figyelmeztető Isteni szózat | |
a jó szándékú figyelmeztetés a helyes útra terel (Vergilius) | |
Aius Locutius (a gallusok betörésére figyelmeztető Istenség) | Locutius [~ii]M |
Aius Loquens (a gallusok betörésére figyelmeztető Istenség) | |
alkalmatlan figyelmeztető | |
az olvasót gyönyörködtetéssel és egyúttal figyelmeztetéssel is szolgálja (Horatius) | |
előre figyelmeztet | promoneo(1st) |
előzetes figyelmeztetést követően |