edel znamená v Maďarčina
| Nemčina | Maďarčina |
|---|---|
| das Edelmetall [des Edelmetall(e)s; die Edelmetalle] Substantiv [ˈeːdl̩meˌtal] | nemesfém◼◼◼főnévAz arany nemesfém. = Gold ist ein Edelmetall. |
| der Edelmut [des Edelmut(e)s; —] Substantiv [ˈeːdl̩ˌmuːt] | nagylelkűség◼◼◼főnév nemeslelkűség◼◼◻főnév fennköltségfőnév |
| edelmütig [edelmütiger; am edelmütigsten] Adjektiv [ˈeːdl̩ˌmyːtɪç] | nemes◼◼◼melléknév |
| die Edelnutte Substantiv salopp, meist spöttisch | dolláros kurvakifejezés első osztályú kurvakifejezés |
| das Edelobst Substantiv | nemesgyümölcsfőnév |
| das Edelreis Substantiv | nemes oltóvesszőkifejezés |
| die Edelrose Substantiv | tearózsafőnév |
| der Edelrost [des Edelrost(e)s; —] Substantiv | nemes rozsda◼◼◼kifejezés |
| die Edelschnulze Substantiv | giccsfőnév |
| der Edelstahl [des Edelstahl(e)s; die Edelstähle, die Edelstahle] Substantiv [ˈeːdl̩ˌʃtaːl] | nemesacél◼◼◼főnévApu, a nemesacél nemesfém? = Papa, ist Edelstahl ein Edelmetall? |
| der Edelstein [des Edelstein(e)s; die Edelsteine] Substantiv [ˈeːdl̩ˌʃtaɪ̯n] | drágakő (csiszolt, vésett)◼◼◼főnévA kereskedő alig fizetett valamit a törpéknek a drágakövekért. = Der Händler bezahlte den Zwergen kaum etwas für die Edelsteine. ékkő◼◼◻főnév nemeskőfőnév |
| Edelsteine einsetzen | |
| der Edelsteinschneider Substantiv | drágakőcsiszolófőnév |
| das Edelweiß [des Edelweißes; die Edelweiße] Substantiv [ˈeːdl̩vaɪ̯s] | havasi gyopár (Leontopodium)◼◼◼növénynév |
| das Edelwild Substantiv | nemes vadkifejezés rőtvadfőnév |
| die Schalotte [der Schalotte; die Schalotten] (auch Edelzwiebel, Askalonzwiebel, Eschalotte oder Eschlauch) Substantiv | mogyoróhagyma (vagy más néven: salotta, salottahagyma, aszkalóni hagyma, nemes hagyma)◼◼◼növénynév |
| ansiedeln [siedelte an; hat angesiedelt] Verb [ˈanˌziːdl̩n] | (le)telepítige |
| ansiedeln, sich [siedelte sich an; hat sich angesiedelt] Verb | letelepedikige megtelepszikige |
| ansiedelnd Adjektiv [ˈanˌziːdl̩nt] | letelepedő◼◼◼melléknév telepítőmelléknév |
| die Ansiedelung [der Ansiedelung; die Ansiedelungen] Substantiv | letelepedés◼◼◼főnév település◼◼◻főnév |
| aussiedeln [siedelte aus; hat ausgesiedelt] Verb | kitelepít◼◼◼ige |
| aussiedeln [siedelte aus; ist ausgesiedelt] Verb | kitelepül◼◻◻ige |
| die Aussiedelung [der Aussiedelung; die Aussiedelungen] (Verwandte Form: Aussiedlung) Substantiv | kitelepítés◼◼◼főnév kitelepedésfőnév kitelepülésfőnév |
| die Aussiedlung [der Aussiedlung; die Aussiedlungen] (Verwandte Form: Aussiedelung) Substantiv [ˈaʊ̯sˌziːdlʊŋ] | kitelepítés◼◼◼főnév kitelepülés◼◻◻főnév kitelepedésfőnév |
| besiedeln [besiedelte; hat besiedelt] Verb [bəˈziːdl̩n] | benépesít◼◼◼ige betelepít◼◼◻ige |
