Nemčina | Maďarčina |
---|---|
beamtet Adjektiv [bəˈʔamtət] | alkalmazott◼◼◼melléknév (köz)hivatalnoki jelleggel felruházottkifejezés hatósági jelleggel felruházottkifejezés hivatalban levőkifejezés hivatalnokoskodómelléknév tisztséget betöltőkifejezés tisztséggel bírókifejezés |
der Beamtete [ein Beamteter; des/eines Beamteten; die Beamteten/zwei Beamtete] substantiviertes Adjektiv Amtssprache | hivatalnok (férfi)◼◼◼főnév tisztviselő (férfi)főnév |
die Beamtete [eine Beamtete; der/einer Beamteten; die Beamteten/zwei Beamtete] substantiviertes Adjektiv Amtssprache | hivatalnok(nő)főnév tisztviselő(nő)főnév |
verbeamten [verbeamtete; hat verbeamtet] Verb [fɛɐ̯bəˈʔamtn̩] | tisztviselőnek kinevez◼◼◼kifejezés hivatallal ellátkifejezés megbízige |