Latein | Ungarisch |
---|---|
elegantia [elegantiae] (1st) F noun | csinosságfőnév finomságfőnév hiúságfőnév művelt ízlésfőnév szépségfőnév tudományos alaposságfőnév választékosságfőnév éles elmefőnév ízletességfőnév ízlésfőnév |
elegantia morum | |
arbiter elegantiarum | az elegáns társadalmi szokások mestere (Tacitus) (Az "elegantiae arbiter"-ből ered) ízlésbíró (a divat, az ízlés irányítója, -elismert szaktekintélye) |
homines summa elegantia | |
loquendi elegantia augetur legendis oratoribus et poetis | a beszéd választékossága nő a szónokok és a költők olvasása révén |