Hongaars | Duits |
---|---|
kitől | |
(vkitől vmit) elvár ige | anmuten [mutete an; hat angemutet] (jm etw) »Verb |
bocsánatot kér vkitől | |
bocsánatot kér (vkitől) kifejezés | entschuldigen, sich [entschuldigte sich; hat sich entschuldigt] (bei jm)◼◼◼Verb |
bérbe vesz valakitől kifejezés | |
búcsút vesz (vkitől) kifejezés | der Abschied nehmen (von jm +D)◼◼◼Substantiv |
elbúcsúzik (vkitől) ige | der Abschied nehmen (von jm +D)◼◼◼Substantiv |
elcsal valakitől kifejezés | |
elcsábít vkitől vkit/vmit kifejezés | abspenstig machenPhrase |
elfordul vkitől | |
elfordul vkitől/vmitől kifejezés | |
elfordul (vkitől/vmitől) ige | |
elfordult valakitől kifejezés | |
elhatárolódik vmitől/vkitől | |
elhódít valakitől valakit/valamit kifejezés | |
elhúz vkitől kifejezés | davonziehen [zog davon; ist davongezogen] »Verb |
elidegenedik (vkitől/vmitől) ige | |
ellop valakitől (valamit) kifejezés | abstehlen (stiehlt ab) [stahl ab; hat abgestohlen jemandem etwas] »Verb |
eltántorodik (vkitől/vmitől) ige | |
eltántorít (vkitől/vmitől vkit) ige | abwendig machen (jn von jm/etw)◼◼◼Phrase |
eltávolodik vkitől | |
eltérít (vkitől/vmitől vkit) ige | abwendig machen (jn von jm/etw)◼◼◼Phrase |
elválni vkitől v. vmitől kifejezés | |
Ezt kitől lested el? | |
fél vmitől/vkitől kifejezés | |
függ valakitől | |
függ valakitől kifejezés | |
függ (vkitől/vmitől) ige átv | |
függ (vkitől/vmitől) ige | |
függő vkitől | |
függő (vmitől/vkitől) melléknév | abhängig [abhängiger; am abhängigsten]◼◼◼ »Adjektiv |
harc árán megszerez valakitől kifejezés dat | |
irigyel (vkitől vmit) ige | missgönnen [missgönnte; hat missgönnt] (jm etw)◼◼◼ »Verb |
kicsikar valakitől kifejezés dat | |
kicsikar vkitől vmit közb | |
kierőszakol vkitől vmit közb | |
kihízeleg (vkitől) ige | abschmeicheln [schmeichelte ab; hat abgeschmeichelt] »Verb |
kiindul valakitől/valamiből/valahonnan kifejezés | ausgehen [ging aus; ist ausgegangen] (von mit Dativ) »Verb |
kunyerál vkitől kifejezés | anbetteln [bettelte an; hat angebettelt jn] »Verb |
kér (valakitől valamit) ige | angehen [ging an; hat/ist angegangen jemanden um etwas]◼◼◼ »Verb |