Engelsk-Ungarsk ordbok »

obliging betyr ungarsk

EngelskUngarsk
obliging adjective
[UK: ə.ˈblaɪdʒ.ɪŋ]
[US: ə.ˈblaɪdʒ.ɪŋ]

előzékeny◼◼◼melléknév

udvarias◼◼◼melléknév

szolgálatkész◼◼◼melléknév

lekötelező◼◼◻melléknév

szívélyes◼◼◻melléknév

oblige [obliged, obliging, obliges] verb
[UK: ə.ˈblaɪdʒ]
[US: ə.ˈblaɪdʒ]

kötelez◼◼◼ige

kényszerít◼◼◻ige

lekötelez◼◼◻ige

szívességből csinálige

obligingly adverb
[UK: ə.ˈblaɪ.dʒɪŋ.li]
[US: ə.ˈblaɪ.dʒɪŋ.li]

előzékenyen◼◼◼határozószó

udvariasan◼◼◼határozószó

lekötelezőenhatározószó

obligingness noun

kedveskedésfőnév

szolgálatkészségfőnév

szívességfőnév

disobliging adjective
[UK: ˌdɪ.sə.ˈblaɪdʒ.ɪŋ]
[US: ˌdɪ.sə.ˈblaɪdʒ.ɪŋ]

sértő◼◼◼melléknév

bántó◼◻◻melléknév

udvariatlanmelléknév

disoblige [disobliged, disobliging, disobliges] verb
[UK: ˌdɪ.sə.ˈblaɪdʒ]
[US: ˌdɪ.sə.ˈblaɪdʒ]

megsért (valakit)◼◼◼ige

barátságtalanul bánik (valakivel)ige

illetlenül bánik (valakivel)ige

megbánt (valakit)ige

ridegen bánik (valakivel)ige

sértően bánik (valakivel)ige

udvariatlanul viselkedik (valakivel)ige

disobligingness noun
[UK: dɪsəblˈaɪdʒɪŋnəs]
[US: dɪsəblˈaɪdʒɪŋnəs]

barátságtalanságfőnév

kelletlenségfőnév

ridegségfőnév

unobliging adjective
[UK: ˌʌnəˈblaɪʤɪŋ ]
[US: ʌnəˈblaɪʤɪŋ ]

nem előzékenymelléknév

nem szolgálatkészmelléknév

nem szívélyesmelléknév

udvariatlanmelléknév

Søkehistorikk