Germană | Maghiară |
---|---|
welk [welker; am welksten] Adjektiv [vɛlk] | fonnyadt◼◼◼melléknév hervadt◼◼◼melléknév |
welke/dürre Blätter | |
welken [welkte; ist gewelkt] Verb [ˈvɛlkn̩] | hervad◼◼◼ige fonnyad◼◼◻ige |
die Welkheit [der Welkheit; —] Substantiv | hervadtságfőnév |
abwelken [welkte ab; hat abgewelkt] Verb | kiszárítige lefonnyasztige szikkasztige víztelenítige |
abwelken [welkte ab; ist abgewelkt] Verb | aszalódikige fonnyadige szikkadige |
hinwelken [welkte hin; ist hingewelkt] Verb | elhervadige hervadozikige |
die Schwelkohle [der Schwelkohle; die Schwelkohlen] Substantiv | izzó szénkifejezés |
verwelken [verwelkte; ist verwelkt] Verb [fɛɐ̯ˈvɛlkn̩] | elhervad◼◼◼igeA virágok elhervadtak a vízhiánytól. = Die Blume verwelkte aus Mangel an Wasser. elfonnyad◼◼◻ige |