dicţionar German-Maghiar »
stolz înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| stolz [stolzer; am stolzesten] Adjektiv [ʃtɔlt͡s] | büszke◼◼◼melléknévŐ túl büszke. = Er ist zu stolz. beképzelt◼◻◻melléknév fölényes◼◻◻melléknév délcegmelléknév |
| der Stolz [des Stolzes; —] Substantiv [ʃtɔlt͡s] | büszkeség [~et, ~e]◼◼◼főnévHagyj büszkeségben meghalni! = Lass mich stolz sterben! gőg [~öt, ~je]◼◼◻főnév kevélység◼◼◻főnév önérzet◼◻◻főnév dölyf [~öt, ~e]◼◻◻főnév |
| stolzgeschwellt | |
| stolzieren [stolzierte; ist stolziert] Verb [ʃtɔlˈt͡siːʁən] | parádézik [-ott, -zon/-zék, -na/-nék]◼◼◼ige feszít [~ett, ~sen, ~ene]◼◻◻ige kevélyen lépkedkifejezés peckesen lépdelkifejezés peckesen lépkedkifejezés |
| der Adelsstolz Substantiv | nemesi büszkeségkifejezés nemesi gőgkifejezés |
| der Bettlerstolz Substantiv | koldus öntudatakifejezés |
| Die Eltern sahen stolz der Schwimmprüfung zu und applaudierten ihren Kindern. | A szülők büszkén nézték végig az úszóvizsgát, és tapsoltak a gyerekeiknek. |
| dummstolz | |
| der Hagestolz [des Hagestolzes; die Hagestolze] Substantiv [ˈhaːɡəˌʃtɔlt͡s] | agglegény◼◼◼főnév |
| jagdstolz | |
| der Nationalstolz [des Nationalstolzes; —] Substantiv [nat͡si̯oˈnaːlˌʃtɔlt͡s] | nemzeti büszkeség◼◼◼kifejezés |
| voller Stolz |
