Germană | Maghiară |
---|---|
das Opfer [des Opfers; die Opfer] Substantiv [ˈɔp͡fɐ] | áldozat [~ot, ~a, ~ok]◼◼◼főnévAz áldozat azonnal meghalt. = Das Opfer starb sofort. feláldozás◼◼◻főnév |
opferbereit Adjektiv | áldozatkész◼◼◼melléknév |
die Opferbereitschaft [der Opferbereitschaft; —] Substantiv | áldozatkészség◼◼◼főnév |
der Opferer Substantiv | áldozó [~t, ~ja, ~k]◼◼◼főnév |
opferfreudig Adjektiv | áldozatkész◼◼◼melléknév |
die Opfergabe [der Opfergabe; die Opfergaben] Substantiv [ˈɔp͡fɐˌɡaːbə] | adomány [~t, ~a, ~ok]◼◼◼főnév áldozati adomány◼◼◻kifejezés áldozatul hozott összegkifejezés |
der Opfergang [des Opfergang(e)s; die Opfergänge] Substantiv | |
das Opferlamm [des Opferlamm(e)s; die Opferlämmer] Substantiv | áldozati bárány◼◼◼kifejezés |
der Opfermut [des Opfermut(e)s; —] Substantiv | áldozathoz való bátorságkifejezés |
opfern [opferte; hat geopfert] Verb | feláldoz◼◼◼igeFeláldozta az idejét, hogy teljesítse a kötelezettségeit. = Er opferte seine Zeit, um seine Pflicht zu erfüllen. |
opfernde Adjektiv [ˈɔp͡fɐndə] | áldozati◼◼◼melléknév |
der Opferpfennig [des Opferpfennigs; die Opferpfennige] Substantiv | áldozati fillérkifejezés |
die Opferschale [der Opferschale; die Opferschalen] Substantiv | áldozati tálkifejezés |
der Opferstock [des Opferstock(e)s; die Opferstöcke] Substantiv [ˈɔp͡fɐˌʃtɔk] | gyűjtőpersely emelvényenkifejezés |
aufopfern [opferte auf; hat aufgeopfert] Verb | feláldoz◼◼◼ige |
hinopfern [opferte hin; hat hingeopfert] Verb | feláldozige áldozatul odavetkifejezés |
das Opfertier [des Opfertier(e)s; die Opfertiere] Substantiv [ˈɔp͡fɐˌtiːɐ̯] | áldozati állat◼◼◼kifejezés áldozati baromkifejezés |
der Opfertod [des Opfertod(e)s; die Opfertode] Substantiv [ˈɔp͡fɐˌtoːt] | áldozati halál◼◼◼kifejezés |
die Opferung [der Opferung; die Opferungen] Substantiv | feláldozás◼◼◼főnév |
opfervoll Adjektiv | áldozatos◼◼◼melléknév |
der Opferwille [des Opferwillens; —] Substantiv | áldozatvállalás◼◼◼főnév |
opferwillig | áldozatkész◼◼◼ |
aufopferungsvoll [aufopferungsvoller; am aufopferungsvollsten] Adjektiv [ˈaʊ̯fʔɔp͡fəʁʊŋsˌfɔl] | áldozatra készkifejezés |
aufopfernd Adjektiv | önfeláldozó◼◼◼melléknév áldozatkész◼◼◻melléknév feláldozó◼◻◻melléknév |
die Aufopferung [der Aufopferung; die Aufopferungen] Substantiv [ˈaʊ̯fˌʔɔp͡fəʁʊŋ] | feláldozás◼◼◼főnév |
der Ausklopfer [des Ausklopfers; die Ausklopfer] Substantiv | poroló [~t, ~ja, ~k]főnév |
das Bauernopfer [des Bauernopfers; die Bauernopfer] Substantiv [ˈbaʊ̯ɐnˌʔɔp͡fɐ] | parasztáldozat (sakkban)◼◼◼főnév helyettesítő áldozat (egy alacsonyabb rangú ember feláldozása egy mgasabb rangú tisztességének fenntartása érdekében)főnév |
das Brandopfer [des Brandopfers; die Brandopfer] Substantiv [ˈbʁantˌʔɔp͡fɐ] | tűzáldozat◼◼◼főnév égő áldozat◼◼◼kifejezés tűz áldozata (baleset)◼◻◻főnév |
das Dankopfer Substantiv | hálaáldozat◼◼◼főnév |
das Drogenopfer [des Drogenopfers; die Drogenopfer] Substantiv [ˈdʁoːɡn̩ˌʔɔp͡fɐ] | kábítószer áldozata◼◼◼kifejezés |