urteil significado em Húngaro
| Alemão | Húngaro |
|---|---|
| der Beurteilungszeitraum Substantiv | megítélési időszakkifejezés |
| das öffentliche Urteil | közvélemény◼◼◼ |
| die Eröffnung des Urteils | |
| die Eignungsbeurteilung Substantiv | felvehetőség megítélésekifejezés |
| ein richtiges Urteil haben | |
| ein Urteil abfassen | |
| ein Urteil fällen | ítéletet hoz◼◼◼ |
| ein Urteil verkünden | |
| das Endurteil [des Endurteils; die Endurteile] Substantiv | végső ítélet◼◼◼kifejezés végítéletfőnév |
| das Fehlurteil [des Fehlurteils; die Fehlurteile] Substantiv [ˈfeːlʔʊʁˌtaɪ̯l] | téves ítélet◼◼◼kifejezés elhibázott ítélet◼◻◻kifejezés kedvezőtlen ítéletkifejezés kedvezőtlen véleménykifejezés |
| das Gerichtsurteil [des Gerichtsurteils; die Gerichtsurteile] Substantiv [ɡəˈʁɪçt͡sʔʊʁˌtaɪ̯l] | ítélet◼◼◼főnév bírósági ítélet◼◼◻kifejezés |
| das Globalurteil Substantiv | általános ítéletkifejezés |
| der Gottesurteil [des Gottesurteils; die Gottesurteile] Substantiv [ˈɡɔtəsˌʔʊʁtaɪ̯l] | istenítélet◼◼◼főnév |
| das Gottesurteil [des Gottesurteils; die Gottesurteile] Substantiv [ˈɡɔtəsˌʔʊʁtaɪ̯l] | isteni ítéletkifejezés |
| das Grundsatzurteil [des Grundsatzurteils; die Grundsatzurteile] Substantiv [ˈɡʁʊntzat͡sˌʔuːɐ̯taɪ̯l] | elvi jelentőségű ítélet◼◼◼kifejezés |
| Ich maße mir kein Urteil an. | |
| jn ungehört verurteilen | |
| die Leistungsbeurteilung Substantiv | teljesítmény megítélésekifejezés |
| das Mitarbeiter-Beurteilungsgespräch Substantiv | dolgozó megítélési beszélgetéskifejezés |
| Nach jeder Fahrstunde beurteilen Fahrlehrer und Schüler gemeinsam die Schülerleistung. | Minden egyes vezetési óra után a gépjárművezető és a tanuló közösen értékelik a tanuló teljesítményét. |
| das Pauschalurteil [des Pauschalurteils; die Pauschalurteile] Substantiv | általánosító megítéléskifejezés |
| die Personalbeurteilung Substantiv | minősítésfőnév |
| das Schandurteil [des Schandurteils; die Schandurteile] Substantiv | szégyenteljes ítéletkifejezés |
| seine Vorurteile ausräumen | |
| soweit ich es beurteilen kann, wird … | |
| das Teilurteil Substantiv | részítélet◼◼◼főnév |
| das Todesurteil [des Todesurteils; die Todesurteile] Substantiv [ˈtoːdəsˌʔʊʁtaɪ̯l] | halálos ítélet◼◼◼kifejezés |
| das Versäumnisurteil [des Versäumnisurteils; die Versäumnisurteile] Substantiv | mulasztás ítélet◼◼◼kifejezés |
| verurteilen [verurteilte; hat verurteilt] Verb [fɛɐ̯ˈʔʊʁtaɪ̯lən] | elítél◼◼◼ige (el)marasztalige |
| der Verurteilt Substantiv | elítélt◼◼◼főnévJohn egy elítélt bűnöző. = John ist ein verurteilter Verbrecher. |
| verurteilt [fɛɐ̯ˈʔʊʁtaɪ̯lt] | elítélt◼◼◼John egy elítélt bűnöző. = John ist ein verurteilter Verbrecher. |
| die Verurteilung [der Verurteilung; die Verurteilungen] Substantiv [fɛɐ̯ˈʔʊʁtaɪ̯lʊŋ] | elítélés◼◼◼főnév |
| die Vorgesetztenbeurteilung Substantiv | főnök megítélésekifejezés |
