mut significado em Húngaro
| Alemão | Húngaro |
|---|---|
| schmutzig [schmutziger; am schmutzigsten] Adjektiv [ˈʃmʊt͡sɪç] | szégyentelenmelléknév fösvénymelléknév fukarmelléknév |
| schwermütig [schwermütiger; am schwermütigsten] Adjektiv [ˈʃveːɐ̯ˌmyːtɪç] | búskomor◼◼◼melléknév mélabús◼◼◼melléknév melankolikus◼◼◻melléknév |
| stiefmütterlich [stiefmütterlicher; am stiefmütterlichsten] Adjektiv [ˈʃtiːfˌmʏtɐlɪç] | mostoha◼◼◼melléknév |
| todesmutig [todesmutiger; am todesmutigsten] Adjektiv [ˈtoːdəsˌmuːtɪç] | |
| übermütig [übermütiger; am übermütigsten] Adjektiv [ˈyːbɐˌmyːtɪç] | elbizakodott◼◼◼melléknév öntelt◼◼◼melléknév féktelen◼◼◻melléknév pajkos◼◼◻melléknév |
| ungemütlich [ungemütlicher; am ungemütlichsten] Adjektiv [ˈʊnɡəˌmyːtlɪç] | kellemetlen◼◼◼melléknévA Marson kellemetlenül hideg van és rendkívül ritka a levegő. = Auf dem Mars ist es ungemütlich kalt und die Luft ist extrem dünn. barátságtalan◼◼◻melléknév kedélytelenmelléknév |
| urgemütlich [urgemütlicher; am urgemütlichsten] Adjektiv [ˈuːɐ̯ɡəˈmyːtlɪç] | barátságtalanmelléknév kedélytelenmelléknév kellemetlenmelléknév |
| verschmutzt [verschmutzter; am verschmutztesten] Adjektiv [fɛɐ̯ˈʃmʊt͡st] | piszkos◼◼◼ |
| wagemutig [wagemutiger; am wagemutigsten] Adjektiv [ˈvaːɡəˌmuːtɪç] | merész◼◼◼melléknév vakmerő◼◼◻melléknév |
| wankelmütig [wankelmütiger; am wankelmütigsten] Adjektiv [ˈvaŋkəlˌmyːtɪç] | ingatag◼◼◼melléknév állhatatlan◼◼◻melléknév |
| wehmütig [wehmütiger; am wehmütigsten] Adjektiv [ˈveːmyːtɪç] | bánatos◼◼◼melléknév szomorkás◼◼◻melléknév |
| angeschmutzt Adjektiv | bepiszkoltmelléknév |
| die Anmut [der Anmut] Substantiv [ˈanmuːt] | báj [~t, ~a, ~ak]◼◼◼főnév kellem [~et, ~e, ~ek]◼◼◻főnév kedvesség [~et, ~e, ~ek]◼◼◻főnév kecs(esség)főnév |
| anmutige Bewegungen Phrase | kecses mozdulatok◼◼◼kifejezés bájos mozdulatokkifejezés |
| anmutiger Ort Phrase | kedves helykifejezés kellemes helykifejezés |
| anmutsvoll Adjektiv | bájos◼◼◼melléknév kedves◼◼◻melléknév kecsesmelléknév kellemmel telikifejezés |
| die Anmutung [der Anmutung; die Anmutungen] Substantiv [ˈanˌmuːtʊŋ] | (túlzó) elvárásfőnév |
