gerede significado em Húngaro
| Alemão | Húngaro |
|---|---|
| das Gerede [des Geredes; —] Substantiv [ɡəˈʁeːdə] | fecsegés◼◼◼főnévSzégyelltem magam a nővérem ostoba fecsegése végett. = Ich genierte mich für das dumme Gerede meiner Schwester. szóbeszéd◼◼◼főnév mendemonda◼◼◻főnév szószaporítás◼◻◻főnév |
| reden [redete; hat geredet] Verb [ˈʁeːdn̩] | mond◼◼◼igeHadd mondjam! = Lass mich reden! beszélget◼◼◼igeBeszélgessünk erről! = Reden wir drüber! szól◼◼◼igeÓhajt szólni? = Wollen Sie reden? cseveg◼◼◻ige beszédet tart◼◻◻kifejezés szónokol◼◻◻ige |
| abreden [redete ab; hat abgeredet] Verb [ˈapˌʁeːdn̩] | elvitat◼◼◼ige lebeszél◼◼◻ige megállapodik◼◻◻ige |
| anreden [redete an; hat angeredet] Verb [ˈanˌʁeːdn̩] | megszólít◼◼◼igeHogy mer megszólítani!? = Wie können Sie es wagen mich anzureden? |
| aufreden [redete auf; hat aufgeredet] Verb | rábeszélige rátukmálige |
| ausreden [redete aus; hat ausgeredet] (jm etw/jn) Verb [ˈaʊ̯sˌʁeːdn̩] | lebeszél (vkit vmiről/vkiről)◼◼◼igeErről nem lehet lebeszélni. = Das lasse ich mir nicht ausreden. |
| ausreden [redete aus; hat ausgeredet] Verb [ˈaʊ̯sˌʁeːdn̩] | végigmond◼◻◻ige kimond◼◻◻ige megbeszél (alaposan)◼◻◻ige megmondige |
| bauchreden [bauchredete; hat bauchgeredet] Verb [ˈbaʊ̯xˌʁeːdn̩] | hasbeszél◼◼◼ige |
| daherreden [redete daher; hat dahergeredet] Verb [daˈheːɐ̯ˌʁeːdn̩] | összevissza beszél◼◼◼kifejezés jár a szájakifejezés ostobán fecsegkifejezés vaktában fecsegkifejezés összevissza fecsegkifejezés |
| dareinreden [redete darein; hat dareingeredet] Verb | belebeszélige beleszólige |
| dazwischenreden [redete dazwischen; hat dazwischengeredet] Verb | közbeszól◼◼◼ige beleszólige |
| drauflosreden [redete drauflos; hat drauflosgeredet] Verb | meggondolatlanul beszélni kezdkifejezés összevissza beszélkifejezés összevissza fecsegkifejezés |
| dreinreden [redete drein; hat dreingeredet] Verb | beleszól◼◼◼ige |
| durcheinanderreden [redete durcheinander; hat durcheinandergeredet] Verb | zagyván összevissza beszélkifejezés összevissza beszélkifejezés |
| eingeredet | |
| einreden [redete ein; hat eingeredet] Verb | meggyőz◼◼◼ige |
