knall bedeutet auf Ungarisch
| Deutsch | Ungarisch |
|---|---|
| der Knall [des Knall(e)s; die Knalle] Substantiv [knal] | durranás◼◼◼főnév csattanás◼◼◼főnévEgy kávét rendeltem magamnak éppen, amikor egy nagy csattanást hallottam. = Ich bestellte mir gerade einen Kaffee, als ich einen großen Knall hörte. |
| Knall und Fall | |
| knallblau Adjektiv | hupikékmelléknév |
| das Knallbonbon Substantiv | mely széthúzáskor reccsenkifejezés papírzacskófőnév |
| knallbunt Adjektiv | feltűnően színeskifejezés nagyon rikítókifejezés |
| der Knalleffekt [des Knalleffekt(e)s; die Knalleffekte] Substantiv | csattanófőnév |
| knallen [knallte; ist geknallt] Verb [ˈknalən] | becsap◼◼◼ige bevág (ajtót)◼◼◻igeJohn bevágta az ajtót, mikor elment. = John knallte die Tür zu, als er ging. durran◼◼◻igeA pezsgősdugó durrant. = Der Sektkorken knallte. lövöldöz◼◼◻ige pattan◼◻◻ige csattan◼◻◻ige |
| der Knaller [des Knallers; die Knaller] Substantiv [ˈknalɐ] umgangssprachlich | petárda◼◼◼főnév vmi nagy dologfőnév |
| die Knallerbse [der Knallerbse; die Knallerbsen] Substantiv [ˈknalˌʔɛʁpsə] | béka (tűzijáték)főnév |
| der Knallfrosch [des Knallfrosch(e)s; die Knallfrösche] Substantiv [ˈknalˌfʁɔʃ] | kis robbanópatronkifejezés robbanóbékafőnév |
| das Knallgas [des Knallgases; die Knallgase] Substantiv | robbanógázfőnév |
| knallgelb | élénksárga◼◼◼ |
| die Knallgeräusche Substantiv | durranásokfőnév |
| knallhart Adjektiv [ˈknalˈhaʁt] | kemény◼◼◼melléknév |
| knallig Adjektiv | rikító◼◼◼melléknév bolond(os)melléknév passzentosmelléknév szűkmelléknév |
| die Knallkapsel Substantiv | robbanó tokkifejezés |
| der Knallkopf [des Knallkopf(e)s; die Knallköpfe] Substantiv [ˈknalˌkɔp͡f] | bolondfőnév |
| die Knallköpfe Substantiv [ˈknalˌkœp͡fə] | hülyék hülyékkifejezés robbanófejekfőnév |
| der Knallkörper [des Knallkörpers; die Knallkörper] Substantiv [ˈknalˌkœʁpɐ] | robbanótestfőnév |
| knallrot [ˌknalˈʁoːt] | |
| abknallen [knallte ab; hat abgeknallt] Verb [ˈapˌknalən] | lelő◼◼◼ige ledurrant◼◻◻ige |
| draufknallen [knallte drauf; hat draufgeknallt] Verb | ráütige |
| niederknallen [knallte nieder; hat niedergeknallt] Verb | lepuffant◼◼◼ige |
| zuknallen [knallte zu; ist zugeknallt] Verb [ˈt͡suːˌknalən] | becsap◼◼◼ige bevág◼◼◻ige |
