beta bedeutet auf Ungarisch
| Deutsch | Ungarisch |
|---|---|
| das Beta [des Beta(s); die Betas] Substantiv [ˈbeːta] | Béta◼◼◼főnévA házassághoz egy alfa és egy béta kell, nem két alfa. = Für die Ehe braucht man ein Alpha und ein Beta, nicht zwei Alpha. |
| betagt [betagter; am betagtesten] Adjektiv [bəˈtaːkt] | idős◼◼◼melléknév koros◼◻◻melléknév élemedett korú◼◻◻kifejezés éltesmelléknév |
| die Betagte substantiviertes Adjektiv [bəˈtaːktə] | idős ember◼◼◼kifejezés |
| die Betagtheit [der Betagtheit; —] Substantiv | öregségfőnév |
| betakeln [betakelte; hat betakelt] Verb [bəˈtaːkl̩n] | felcsarnakolige körültekerige |
| die Betakelung [der Betakelung; die Betakelungen] (seltener: Betaklung, die) Substantiv Seemannssprache | kötélzet◼◼◼főnév csarnakzatfőnév vitorlázatfőnév |
| die Betakelung [der Betakelung; die Betakelungen] Substantiv | vitorlázatfőnév |
| die Betakelung [der Betakelung; die Betakelungen] Substantiv österreichisch umgangssprachlich | becsapásfőnév megtévesztésfőnév rászedés (becsapás)főnév |
| betanken [betankte; hat betankt] Verb [bəˈtaŋkn̩] | tankol◼◼◼ige |
| der Betanker Substantiv | tankhajófőnév üzemanyagot szállító repülőkifejezés |
| betasten [betastete; hat betastet] Verb [bəˈtastn̩] | megtapogat◼◼◼ige tapogat◼◼◼ige tapintás (vmé)◼◼◼ige tapint◼◼◻ige végigtapogat◼◻◻ige kitapogatige |
| die Betastrahlen [—; die Betastrahlen] Substantiv | béta sugarak◼◼◼kifejezés |
| der Betastrahler [des Betastrahlers; die Betastrahler] Substantiv | béta sugárzókifejezés |
| die Betastrahlung [der Betastrahlung; die Betastrahlungen] Substantiv [ˈbeːtaˌʃtʁaːlʊŋ] | béta-sugárzás◼◼◼főnév bétasugárzás◼◻◻főnév |
| die Betastung [der Betastung; die Betastungen] Substantiv | tapogatás◼◼◼főnév |
| betun [betat sich; hat sich betan] Verb [bəˈtuːn] | bepiszkítige vhogy érzi magátkifejezés |
| das Betateilchen Substantiv | bétarészecske◼◼◼főnév |
| das Betatron Substantiv | betatron◼◼◼főnév |
| betatschen [betatschte; hat betatscht] Verb [bəˈtat͡ʃn̩] | megfogdos◼◼◼ige megtapogat◼◼◼ige végigfogdosige összefogdosige |
| betauen [betaute; ist betaut] Verb [bəˈtaʊ̯ən] | beharmatozige |
| betaut werden |
