Немецкий | Венгерский |
---|---|
der Torkel Substantiv [ˈtɔʁkəl] landschaftlich umgangssprachlich | balfácánfőnév kábulatfőnév kétbalkezesfőnév mámorfőnév szédületfőnév |
torkelig Adjektiv | botladozómelléknév dülöngélőmelléknév |
torkeln [torkelte; hat/ist getorkelt] Verb [ˈtɔʁkl̩n] | tántorog◼◼◼igeMi van veled, Johni? Mintha tántorognál. = Was ist mit dir, John? Du torkelst ein bisschen. botorkál◼◼◻ige támolyog◼◻◻ige imbolyog◼◻◻ige szédelegige |
torkeln [torkelte; ist getorkelt] Verb [ˈtɔʁkl̩n] | dülöngél◼◼◻ige megtántorodik◼◻◻ige megbillenige megdőlige megingige |