pol означает в венгерский
| Немецкий | Венгерский |
|---|---|
| der Polierer [des Polierers; die Polierer] Substantiv | simító [~t, ~ja, ~k]főnév |
| das Poliergold Substantiv | fényezett aranykifejezés |
| das Poliermittel [des Poliermittels; die Poliermittel] Substantiv [poˈliːɐ̯ˌmɪtl̩] | politúrozó anyagkifejezés simító anyagkifejezés |
| die Polierpaste Substantiv | fényezőpaszta◼◼◼főnév |
| der Polierschaber Substantiv | fényezőkaparófőnév |
| der Polierstahl Substantiv | politúrozó fémszivacsakifejezés |
| poliert [poˈliːɐ̯t] | kifényesít◼◼◼ |
| aufpolieren [polierte auf; hat aufpoliert] Verb | felfrissít◼◼◼ige feljavít◼◼◼ige újrafényez◼◼◼ige felpolírozige újra rendbe hozkifejezés |
| nachpolieren [polierte nach; hat nachpoliert] Verb | |
| polierter Reis | fényezett rizskifejezés |
| das Poliertuch Substantiv | fényezőruhafőnév |
| das Polierwachs [des Polierwachses; die Polierwachse] Substantiv | politúrozó viaszkifejezés |
| die Poliklinik [der Poliklinik; die Polikliniken] Substantiv [ˈpoːlikliːnɪk] | poliklinika◼◼◼főnév |
| poliklinisch Adjektiv | poliklinikai◼◼◼melléknév |
| die Polin [der Polin; die Polinnen] Substantiv [ˈpoːlɪn] | lengyel nő◼◼◼kifejezés |
| die Polio [der Polio; —] Substantiv | gyermekbénulás◼◼◼főnév |
| die Poliomyelitis [der Poliomyelitis; die Poliomyelitiden] Substantiv [ˌpoli̯omyeˈliːtɪs] | gyermekbénulás◼◼◼főnév |
| Polis Substantiv | poliszfőnév |
| das Politbüro [des Politbüros; die Politbüros] Substantiv [poˈlɪtbyˌʁoː] | |
| die Politesse [der Politesse; die Politessen, —] Substantiv [ˌpoliˈtɛsə] | rendőrnőfőnév |
| politieren [politierte; hat politiert] Verb | bútortige politúroz [~ott, ~zon, ~na]ige |
| die Politik [der Politik; die Politiken] Substantiv [poliˈtiːk] | politika (gyakorlat) [~át, ~ája]◼◼◼főnévUtálom a politikát. = Ich hasse Politik. politikatudomány◼◻◻főnév |
| der Politikaster [des Politikasters; die Politikaster] Substantiv | dilettáns politikuskifejezés zugpolitikusfőnév |
| Politikberatung | |
| der Politiker [des Politikers; die Politiker] Substantiv [poˈliːtɪkɐ] | politikus [~t, ~a, ~ok]◼◼◼főnévJohn politikus. = John ist Politiker. |
| politiker, politikerin | politikus◼◼◼ |
| die Politikerin [der Politikerin; die Politikerinnen] Substantiv [poˈliːtɪkəʁɪn] | politikus [~t, ~a, ~ok]◼◼◼főnévPolitikus vagyok. = Ich bin Politikerin. |
| Politikplanung | |
| der Politikus [des Politikus; die Politikusse] Substantiv umgangssprachlich scherzhaft | a politika tudora (laikus)kifejezés |
| die Politikwissenschaft [der Politikwissenschaft; die Politikwissenschaften] Substantiv [poliˈtiːkˌvɪsn̩ʃaft] | politikatudomány◼◼◼főnév |
| politikwissenschaften | politika◼◼◼ |
