Немецкий | Венгерский |
---|---|
kotzen [kotzte; hat gekotzt] Verb [ˈkɔt͡sn̩] salopp | rókázik (okád)◼◼◼igeSanyi majdnem rókázott. = Sami kotzte fast. okád◼◼◻igeSanyi majdnem okádott. = Sami kotzte fast. |
der Kotzen [des Kotzens; die Kotzen] Substantiv [ˈkɔt͡sn̩] süddeutsch, österreichisch | durva gyapjúból készült köpenykifejezés gyapjútakarófőnév |
die Kotze [der Kotze; die Kotzen] Substantiv [ˈkɔt͡sə] süddeutsch, österreichisch | durva gyapjúból készült köpenykifejezés gyapjútakarófőnév |
ankotzen [kotzte an; hat angekotzt] Verb [ˈanˌkɔt͡sn̩] derb | undorít◼◼◼ige undort keltkifejezés |
auskotzen [kotzte aus; hat ausgekotzt] Verb [ˈaʊ̯sˌkɔt͡sn̩] | kiokád◼◼◼ige kiönti a mérgétkifejezés |
auskotzen (sich) [kotzte sich aus; hat sich ausgekotzt] Verb | kimérgelődi magátkifejezés |
bekotzen [bekotzte; hat bekotzt] Verb [bəˈkɔt͡sn̩] | ráhányige ráokádige |
vollkotzen [kotzte voll; hat vollgekotzt] Verb [ˈfɔlˌkɔt͡sn̩] |