Немецкий | Венгерский |
---|---|
befugt Adjektiv [bəˈfuːkt] | jogosult◼◼◼melléknév illetékes◼◼◼melléknév |
befugen [befugte; hat befugt] Verb [bəˈfuːɡn̩] | felhatalmaz [~ott, hatalmazzon fel, ~na]◼◼◼ige feljogosít◼◼◻ige |
unbefugt Adjektiv [ˈʊnbəˌfuːkt] | jogosulatlan◼◼◼melléknév illetéktelen◼◼◼melléknévIlletéktelenül tartózkodnak magánterületen. = Sie befinden sich unbefugt auf Privateigentum. |
die Unbefugte substantiviertes Adjektiv | illetéktelen (férfi)◼◼◼főnév illetéktelen (nő)◼◼◼főnév |
Unbefugten ist der Eintritt verboten! | |
weisungsbefugt [ˈvaɪ̯zʊŋsbəˌfuːkt] |