Немецкий | Венгерский |
---|---|
auffällig [auffälliger; am auffälligsten] Adjektiv [ˈaʊ̯fˌfɛlɪç] | feltűnő◼◼◼melléknévFeltűnően boldog volt. = Sie war auffällig glücklich. |
die Auffälligkeit [der Auffälligkeit; die Auffälligkeiten] Substantiv [ˈaʊ̯ffɛlɪçkaɪ̯t] | feltűnőség◼◼◼főnév |
unauffällig [unauffälliger; am unauffälligsten] Adjektiv [ˈʊnˌʔaʊ̯fɛlɪç] | észrevétlen◼◼◼melléknév feltűnés nélkülikifejezés feltűnést nem keltőkifejezés |
die Unauffälligkeit [der Unauffälligkeit; —] Substantiv | nem feltűnőkifejezés nem szembeszökőkifejezés nem szembetűnőkifejezés |