Немецкий | Венгерский |
---|---|
acheln [achelte; ist geachelt] Verb [ˈaxl̩n] tájszó | kajál [~t, ~jon, ~na]ige |
anstacheln [stachelte an; hat angestachelt] Verb [ˈanˌʃtaxl̩n] | ösztökél [~t, ~jen, ~ne]◼◼◼ige felbujt [~ott, bujtson fel, ~ana]◼◼◼ige sarkall [~ott, ~jon, ~na]◼◻◻ige |
aufstacheln [stachelte auf; hat aufgestachelt] Verb | felingerel◼◼◼ige felhergel◼◼◻ige cukkol [~t, ~jon, ~na]ige felpiszkálige |
aufstacheln [stachelte auf; hat aufgestachelt] (zu mit Dativ) Verb | felbujt (vmire) [~ott, bujtson fel, ~ana]◼◼◻ige felheccel (vmire)◼◼◻ige |
einkacheln [kachelte ein; hat eingekachelt] Verb | becsempézige csempével befedkifejezés |
der Gemeine Stechapfel (Weiße Stechapfel) (Trivialnamen: Botschekrämen /Siebenbürgen/, Dollkraut /Schlesien/, Donnerkugeln /Tirol/, Dornapfel, Dornkopf, Düwelsappel /Mecklenburg/, Fliegenkrautsamen, Füllenminze, Igelskopf, Igelskolben, Kekebenziker /Siebenbürgen im Rauthal/, Kreuzkümmel /Küstrin/, Krötenmelde, Krützkämel /Pommern/, Papeln /Siebenbürgen/, Paputschen /Siebenbürgen/, Pferdegift, Quetschapfel, Rauchapfelkraut, Schwarzkümmel /für den Samen; Henneberg/, Schwenizkreokt /Siebenbürgen bei Jakobsdorf/, Säkappel /Mecklenburg, Unterweser/, Stachelnuss, Stechapfel, Stechöpffels, Stekappel, Tatschekrokt /Siebenbürgen bei Johannisdorf/, Tobkraut /Schlesien bei Lauban/, Tollkörner und Tollkraut) | maszlag (csattanó maszlag) (Datura stramonium)◼◼◼növénynév |
der Giftstachel [des Giftstachels; die Giftstacheln] Substantiv [ˈɡɪftˌʃtaxl̩] | mérgező tűkifejezés |
hacheln [hachelte; ist gehachelt] Verb | gyalul (zöldséget) [~t, ~jon, ~na]ige szeletel (zöldséget) [~t, ~jen, ~ne]ige |
die Hachel [der Hachel; die Hacheln] Substantiv [ˈhaxl̩] | szálka (kalászon) [~át, ~ája, ~ák]főnév |
die Hachel [der Hachel; die Hacheln] Substantiv [ˈhaxl̩] österreichisch | tökgyalufőnév uborkavágófőnév |
kacheln [kachelte; hat/ist gekachelt] Verb [ˈkaxl̩n] | csempéz [~ett, ~zen, ~ne]◼◼◼igeKi van csempézve a fürdő. = Das Badezimmer ist gekachelt. |
die Kachel [der Kachel; die Kacheln] Substantiv [ˈkaxl̩] | csempe [~ét, ~éje, ~ék]◼◼◼főnév |
die Ofenkachel [der Ofenkachel; die Ofenkacheln] Substantiv | kemencecsempefőnév |
stacheln [stachelte; hat gestachelt] Verb | ösztökél [~t, ~jen, ~ne]◼◼◼ige csipked [~ett, ~jen, ~ne]◼◻◻ige piszkál [~t, ~jon, ~na]◼◻◻ige bőszít [~ett, ~sen, ~ene]ige hajt [~ott, ~son, ~ana]ige |
der Stachel [des Stachels; die Stacheln] Substantiv [ˈʃtaxl̩] | tüske [~ét, ~éje, ~ék]◼◼◼főnév fullánk [~ot, ~ja, ~ok]◼◼◻főnév tövis [~t, ~e, ~ek]◼◼◻főnév |