Latin | Magyar |
---|---|
obitus [obitus] (4th) M noun | bejártfőnév beutazottfőnév bukásfőnév elfoglalt (hivatal)főnév ellene mentfőnév elpusztultfőnév elveszettfőnév elvállaltfőnév halálfőnév kimúlásfőnév körülvettfőnév leáldozás (égitesté)főnév látogatásfőnév meghaltfőnév meglátogatottfőnév oda mentfőnév valami körül mentfőnév vmhez fogottfőnév |
obeo [obire, obivi(ii), obitus] verb | bejárige beutazige ellene megyige elpusztulige elvállalige elvészige körülveszige meghalige meglátogatige oda megyige vmhez fogige |
annus et dies obitus | |
ob. (obitus) noun | látogatásfőnév |