German | Hungarian |
---|---|
schrill [schriller; am schrillsten] Adjektiv [ʃʁɪl] | éles◼◼◼melléknév metsző (hang)◼◼◻melléknév excentrikusan/szokatlanul/feltűnően kinéző vagy viselkedőkifejezés optikailag vagy akusztikailag kirívóan/kellemetlenül világos/rikító/feltűnőkifejezés |
schrillen [schrillte; hat geschrillt] Verb [ˈʃʁɪlən] | sivít◼◼◼ige rikoltozik◼◼◻ige süvöltige élesen szólkifejezés |
schrillend Adjektiv [ˈʃʁɪlənt] | metszőmelléknév sivítómelléknév visítómelléknév áthatómelléknév élesmelléknév |
die Schrillheit [der Schrillheit; die Schrillheiten] Substantiv | harsányságfőnév élességfőnév |
schrillt [ʃʁɪlt] | |
das Telefon schrillt | |
die Glocke schrillte durchs Haus |