Ungarisch-Deutsch Wörterbuch »

nyelvész bedeutet auf Deutsch

Ungarisch	Deutsch
nyelvész főnév	der Linguist [des Linguisten; die Linguisten]◼◼◼Substantiv [lɪŋˈɡu̯ɪst] der Sprachwissenschaftler [des Sprachwissenschaftlers; die Sprachwissenschaftler]◼◼◼Substantiv [ˈʃpʁaːxvɪsn̩ˌʃaftlɐ]Bár John egy nyelvész, nem beszél semmilyen idegen nyelvet. = Obgleich John ein Sprachwissenschaftler ist, spricht er keine Fremdsprachen. der Sprachforscher [des Sprachforschers; die Sprachforscher]◼◼◻Substantiv [ˈʃpʁaːxˌfɔʁʃɐ]
nyelvészet főnév	die Linguistik [der Linguistik; —]◼◼◼Substantiv [lɪŋˈɡu̯ɪstɪk]Ez a könyv nem nyelvészetről szól. = Dieses Buch handelt nicht von Linguistik. die Sprachwissenschaft [der Sprachwissenschaft; die Sprachwissenschaften]◼◼◻Substantiv [ˈʃpʁaːxvɪsn̩ˌʃaft]Nyelvészetet tanul. = Er studiert Sprachwissenschaft. die Philologie [der Philologie; die Philologien]◼◼◻Substantiv [ˌfiloloˈɡiː]
nyelvészet(i kutatás) főnév tud	die Sprachforschung [der Sprachforschung; die Sprachforschungen]Substantiv [ˈʃpʁaːxˌfɔʁʃʊŋ]
nyelvészeti melléknév nyelv	linguistisch◼◼◼Adjektiv [lɪŋˈɡu̯ɪstɪʃ] sprachwissenschaftlich
nyelvészeti melléknév	sprachwissenschaftlich◼◼◻Adjektiv [ˈʃpʁaːxvɪsn̩ˌʃaftlɪç] philologisch [philologischer; am philologischsten]◼◻◻Adjektiv [filoˈloːɡɪʃ]
nyelvészeti társaság kifejezés	die Sprachgesellschaft [der Sprachgesellschaft; die Sprachgesellschaften]Substantiv [ˈʃpʁaːxɡəˌzɛlʃaft]
görög-latin nyelvész kifejezés	der AltsprachlerSubstantiv
kiemel (nyelvészetben, matematikában) ige	ausklammern [klammerte aus; hat ausgeklammert]◼◼◼Verb [ˈaʊ̯sˌklamɐn]
modalitás (nyelvészet) főnév	die Aussageweise [der Aussageweise; die Aussageweisen]Substantiv [ˈaʊ̯szaːɡəvaɪ̯zə]
modern nyelvész kifejezés	der Neusprachler [des Neusprachlers; die Neusprachler]Substantiv
strukturalista nyelvész kifejezés	der Strukturalist [des Strukturalisten; die Strukturalisten]Substantiv
szövegnyelvészet főnév	die Textlinguistik [der Textlinguistik; —]◼◼◼Substantiv [ˈtɛkstlɪŋˌɡu̯ɪstɪk]
valamilyen hanggal kezdeni (nyelvészet) ige	anlauten [lautete an; hat angelautet]Verb [ˈanˌlaʊ̯tn̩]
valamilyen hanggal kezdődik (nyelvészet) ige	anlauten [lautete an; hat angelautet]Verb [ˈanˌlaʊ̯tn̩]
végződik valamilyen hangra (nyelvésztben) ige nyelvt	auslauten [lautete aus; hat ausgelautet]Verb